Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

tak az érdekeltek: a Kulturális Minisztérium, megyei tanács, Szakszervezetek megyei Tanácsa, tsz-szövetségek munkatársai, községi párttitkárok és tanácselnökök, művelődési ház-igazgatók nyilatkoztak. Ezt megelőzően, június 19-én a művelődési beruházások helyzetéről kezdeményezett eszmecserét a művelődéspolitikai rovat: a tervezők, beruházók, kivitelezők és a megyei tanács képviselői részvételével összesen 13-an mondták el észrevételeiket. A tapasztalatok újabb gondolatébresztő, akár vitaalapul szolgáló jegyzeteket indítottak útnak, amelyek a hasonló tárgykörű megyei pártaktívát előzték meg. És ilyen időzítéssel az értekezlet fontosságára is felhívták a figyelmet. Az aktívaértekezletet bő tudósítás, majd egész oldalas interjú követte, amelyet a megyei pártbizottság ideológiai titkára adott. Áprilistól megszaporodtak az üzemek és szövetkezetek munkásművelődéséről szóló cikkek. Publicisztikák és riportok érzékeltették az összefogás, a közös kulturális alapok fontosságát — főleg a bajai járás példái alapján. Interjúk térképezték fel a félhomályban lappangó múzeumi értékeket, szorgalmazták a közönséggel való jobb kapcsolatokat. Nem hiányoztak a csattanós glosszák sem. Az egyik például azt sürgette, hogy az új, jórészt vállalati, illetve intézményi hozzájárulásokból létrejött Tudomány és Technika Háza valóban a szellemi-tudományos élet központja legyen, betöltve a rá váró közművelődési szerepet. Többszörös népszerűsítő visszhangra talált az oktatás és közművelődés kapcsolatát újszerűen erősítő iskolaszínház és a kiskunhalasi Szilády-gimnáziumban nyílt képzőművészeti galéria, a kecskeméti Óvodapedagógiai Nyári Egyetem, a Bajai Nyár, valamint a Duna menti Folklórfesztivál tömegeket vonzó rendezvénysorozata. Egy év múlva, 1975-ben visszatértek az újságírók azokra a helyszínekre, ahol korábban hiányosságokat fedeztek fel a művelődési otthonok, vagy könyvtárak, múzeumok munkájában, és beszámoltak a fejleményekről. Igen sokféle rendezvényről tudósítottak (népzenei napok, Duna menti Folklórfesztivál, Kodály-szeminárium és szimpózium, kecskeméti zenei hetek). Elemző írásokban is nyomon követték az intézmények gyakorlatában megvalósuló közművelődéspolitikai elveket. (Kiskőrösi, bácsalmási és dunapataji művelődési központok.) Népszerűsítették a kiváló munkát végző népművelőket, közművelődési szakembereket. (Könyvtárosok, szakszervezeti kulturális felelősök, a Megyei Művelődési Központ dolgozói, szakkörvezetők, muzeológusok...) Többek között sorozatban mutatták be a megyében élő kutatókat, a kiemelkedő kulturális munkát végző személyiségeket. (Kálmán Lajos kecskeméti népzenekutató és kórusvezető; Fekete Dezső kiskunhalasi könyvtáros;