Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

Viszonylag alacsony a folytatásos regények olvasottsága is (45%): ha kiesik egy-két rész a figyelemből valamilyen ok miatt, érdektelenné válhatnak a további epizódok. A feltételezettnél is többen vannak, akik nem szeretik, ha napi „adagolásban osztják be" számukra a regényt vagy elbeszélést. A válaszolók számottevő hányada, 14—20 százaléka sosem olvassa el a Művelődés-Irodalom-Művészetet. Az ipari és mezőgazdasági fizikai dolgozók érdeklődése még ezt az átlagot sem éri el. Az értelmiségiek adják viszont a művészeti összeállítások és a kevésbé kedvelt Nyelvőr-rovat átlagnál jóval nagyobb olvasórétegét a nyugdíjasokkal együtt. A művelődéspolitikai tájékoztatás csupán a kérdezettek 53,1 százaléknál vált ki elégedettséget, s ezzel a témakörrel elégedetlenek a legtöbben (9 %). A művelődés sokrétű kérdéskörét a városi és községi lakók átlagosan, a tanyán élők viszont kilenc százalékkal nagyobb mértékben igénylik — feltehetően azért, mert a változatos kulturális lehetőségektől (is) ők esnek a legtávolabb. Összességében lehet mire alapozni a hetvenes évek fejlődése után. Megvan a befogadók érdeklődése is. Ezt bizonyítja, hogy a 350 témajavaslat tíz százaléka művelődéspolitikai jellegű és rendszeresebb kulturális tájékoztatást igényel, 25 a novellákra és folytasásos regényekre, humoros írásokra vonatkozik, 16 történelmi és helytörténeti tárgyú publikációt érint. Az előfizetők többet szeretnének olvasni a művelődéspolitikai elképzelésekről és megvalósulásukról, rendszeresebb kritikákat, illetve ismertetéseket várnak a kiállításokról, film- és színházi bemutatókról, új könyvekről, főleg magyar szerzők folytasásos regényeire, elbeszéléseire kíváncsiak. Korántsem mellékes, hogy a szerkesztési koncepció, a témaválasztás és -feldolgozás élményszerűen kapcsolódjék az állami irányítású közművelődés, illetve a párt- és tömegszervezeti oktatás rendszeréhez, ám mégis más legyen: ne veszítse el különös jellegét. Ennek záloga például a tágabb horizontú és egyszerre mindenkihez szóló differenciáltabb tájékoztatás, az értékszempontok és az ízlésformálás nap mint nap írásba adott, a szerkesztőségi kollektíva színvonalától függő kifejeződése. A közvéleménykutatási adatok is arra vallanak, hogy a direkten politizáló írások mellett még több irodalmi, művészeti alkotás, illetve kritika közreadására van szükség. Következetesebben kell reagálni az igazán nagy tömegbefolyású tévé- és rádióműsorokra, a mindennapi megnyilvánulásokat alakító filmekre és zeneszámokra, a közvetlen környezetesztétikai érvényességű művekre. Kétségtelenül szuggesztívebb összképbe illeszkedne mindez, ha a kulturális tárgyú publikációk — az eseménytudósításokat beleértve — ugyanazon az oldalon elrendezve jelenhetnének meg az eddigi szétszórtság (1., 3.,