Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

sablonnal, melyet a minta gazdagságának megfelelően több lapból állítanak össze. Az épületben hat — ma is berendezett — helyiség található. Vegyük sorra ezeket. Először a pitvarba lépünk be, majd a szabadkéményes konyhát a tapasztott tűzpadkával, szép berendezésével találjuk, ahonnan a két szobában lévő „banya" kemencét fűtik. Körülötte a fából készült sarokpad. A konyhából az első „tiszta" szobába lépve a tulajdonos vagyoni hovatartozását is mutatta. A berendezési tárgyak visszafogottan egyszerűek, az ágyterítők, párnák, slingelt függönyök fehérek. Ez a fehér szín volt a jellemző egyébként a bunyevac ruhaviseletre is. Az ott elhelyezett fényképeken is láthatjuk. A hátsó szobában merőben más berendezési tárgyakat láthatunk, mint az elsőben. Az asztal, szekrények és ágy mellett megtaláljuk a lakóházban végzett munka eszközeit is. Pl. a szövőszéket. A szép festett bútorzat mellett a szép „tyilim" szőttesekkel is megismerkedhetünk. Valamint az ott elhelyezett női és férfi bábu segítségével a századforduló bunyevac házaspár viseletével. A berendezés is ennek az időszaknak lakáskultúráját tükrözi, amely szerves része a környező magyar népi kultúrának. A hátsó szoba alápincézett. Itt bort és zöldséget tároltak a tulajdonosok. A pincét elhagyva, a telken belül kerítéssel leválasztott gazdasági udvarba érünk, melynek első helyisége a kamra. A lakóház egyik legfontosabb helyisége, hiszen itt halmozták föl mindazt, mely a mindennapi megélhetéshez szükséges volt. Innen van a padlásfeljáró is. Kamra után az istálló következik. Egy pár ló és a tehén fért el benne a szerszámokkal, majd ezt az ólak és fészer követik. Ellentétben a szokásos gyakorlattal, ezt a gazdasági részt, kertet a volt tulajdonos bérmentve használja. Ott vannak az aprójószágok és lánccal megkötözve a házőrző kutya. A gondosan művelt szőlőlugas mellett az udvari és utcai virágoskert, valamint a muskátlis ablakok díszítik a házat, teszik otthonossá. így a látogató nem csupán az élettelen tárgyakat látja, hanem a „falu" hangulatát is maga körül érzi. Nagy figyelmet érdemel az említett tájház az ismeretterjesztő — közművelődés szempontjából is, szerepe felbecsülhetetlen, egy kor életformáját szemlélteti. A hazai bunyevac nemzetiség számára a múltat jelenti, a régi meghalt ősök életét. Jól érzékelhető, hogy a .távolból a magyarság közé került „bunyeváchorvátság" átvette az alföldi magyarság életformáját, amit a maga sajátosságai szerint átalakított, és ezt nagyobbrészt mind a mai napig megőrizte. Az őrhelyek őrzik e kincseket. Őrzzék is a jelennek, őrizzék a jövőnek, utódaiknak. Befejezésként szabad legyen emlékezni és emlékeztetni: „Rendezni végre közös dolgainkat" — ez volt a történelmi parancs századokon át, s fakad belőle tennivaló ma is. Meglévő problémáinkat a „honnan indultunk és hová