Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

több hétig utaztattak távoleső települések között. Ez a forma sok faluba először vitt anyanyelvi színpadi kultúrát és hivatalos nyelvhasználatot. Az első ilyen körút 1950. febr. 13-án indult a pomázi együttessel. A mi megyénkben Bácsalmás, Csikéria, Katymár, Gara, Hercegszántó, Vaskút, Csávoly, Felsőszentiván és Baja — alsóvárosban lépett fel. 1963-ban pedig az első jugoszláviai együttes „Vukica Mitrovic" vendégszerepelt Gara, Bácsalmás és Hercegszántó községekben. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején frissnek és hatékonynak bizonyult, ma már ez a módja elavult. Nem tud igazán színvonalas művelődési lehetőséget nyújtani. Helyette egy korszerűbb forma, a &/wZ>alapítás jelentkezett. A jól vezetett nemzetiségi klubok kis helyi anyanyelvi művelődési egyesületként működhetnek. Támogathatják a nemzetiségi nyelven folyó kulturális életet: a művészegyüttest, az olvasókört, a nyelvgyakorló csoportot, a honismereti munkát stb. — mint ahogy erre több szép példa akad. Feltételeit a tanácsok biztosítják. Ehhez több állami és társadalmi intézmény, szervezet nyújt rendszeres támogatást. Ilyenek nálunk Bácsalmáson, Katymáron Csávolyon, Felsőszentivánon, Garán és Hercegszántón működnek. Ezek a klubok a művelődési otthonokban működnek és nyitva állnak a más nemzetiségek előtt is. Jól tudjuk, hogy minden egyes művészeti csoport, nemzetiségi nyelvklub, minden múzeum, könyvtár, de valamennyi ilyen jellegű előadás, találkozó, kiállítás vagy verseny, fesztivál a nemzetiségi tudatot formálja. Az anyanyelv használatának szűkülésével kapcsolatos megyénkben az a jelenség, hogy mélypontra került a színjátszó és irodalmi színpad — mozgalom. Legkedveltebb öntevékeny művészeti formák a néptánc együttesek, énekkarok és zenekarok. Tagjai nemzetiségi és magyar fiatalok, munkások, parasztok, tanulók és értelmiségiek. Repertoárjukban a saját nemzetiségi folklórjuk mellett magyar és más népek dalai és táncai is szerepelnek. Ezek a csoportok a különböző megyei, járási — olykor országos és külföldi — rendezvényeknek nemcsak kedves színfoltjai, hanem igen tartalmas, érdekes műsorokat produkáló résztvevői is. (Pl. „Duna menti Folklór Fesztivál", „Bajai Nyár", „Hirös Napok Kecskeméten"stb . . .) A lehetőségek azonban ezen a területen sincsenek még kihasználva. Kár, hogy egyes együttesek, közöttük még országos hírnévre méltók is, különböző szubjektív és objektív okok miatt nagy nekibuzdulás után gyorsan felbomlanak. A helyi vezetőknek, a nemzetiségi értelmiségieknek, de nem utolsó sorban az egész nemzetiségük lakosságának nagyobb aktivitással kellene e tevékenység támogatásához kapcsolódni. Jó példák vannak arra, hogy egy-egy kiváló vezető lelkes munkája nyomán létrejött összefogás nagyszerű eredményeket hozhat. Például a nívódíjjal és a MM: „Szocialista kultúráért" címmel kitüntetett bajai Alsóvárosi Népfront Kör keretében működő „Citaonica Együttes" és tambu-