Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

Hivatásának megfelelően és elődeihez híven művei fele egyházi témájú. írt egy élvezetes útleírást, történelmi regényt, képeskönyvet és elsőként megírta saját népe a bunyevácok történetét. Magyar nyelven is sokat publikált. Pl: Kalocsai Fény- és Árnyékképek. Kéziratban is sok műve maradt fenn. Pl.: A Latinovics és Rudics család története. Több nyelven beszél, sokat utazik, így 1869-ben Torinóban meglátogatta Kossuth Lajost. Jelentős az újságírói munkássága is. 1870-ben kiadója és szerkesztője az első magyarországi bunyevac és sokác hetilapnak a „Bunjevacke i sokacke novine (Bunyevac és sokác újság) és irodalmi mellékletének „Vila" (Tündér)-nak. Ingyen terjesztette az újságot. A lap két vezéregyéniségének Antunovicnak és Modrosicnak személyisége biztosította a realitást. Az újság lojális a kormánnyal, hogy ebből a pozícióból legalább a kirívó törvénytelenségek ellen tiltakozhasson. Az állandó zaklatás és a felettes szervek — Trefort Ágoston kultúrminiszter és Haynald Lajos érsek — nyomására Antunovic kénytelen volt lapját 1872 decemberében megszüntetni. Legjelentősebb műve a „Razprava o podunavskih i potisanskih Bunjevcih i Sokcih" (Tanulmány a Duna és Tisza menti bunyevácokról és sokácokról. 1882. Bécs.) Ma is az egyik legismertebb és legjobb mű a bunyevácokról. Könyvét három részre osztja a szerző. Az első részben a délszlávok, a bunyevácok és sokácok történetéről ír. A második részben vizsgálja a bunyevácok és sokácok viszonyát a többi szláv néphez, továbbá foglakozik elnevezésük eredetével, magyarországi életükkel. Az utolsó részben a bunyevácok, sokácok, szerbek testvériségéről, az összefogás szükségességéről, a nemzetiségek egyenjogúságáról értekezik. Ami a mű történeti részét illeti, ugyanazokat a kifogásokat támaszthatjuk vele szemben, mint a történeti áttekintésünkben felhasznált szerzőkkel szemben. A néprajzi adatok figyelmet érdemelnek. Antunovicig az irodalom, az egyház és a népköltészet hatása alatt formálódott. Éppen Antinovicnál és követőinél jelentkezik az az igény, hogy az írók, költők még közelebb kerüljenek a néphez. Maga Antunovic is erre szólítja fel munkatársait a Bunjevacke i sokacke novine első évfolyamának 10. számának szerkesztői üzeneteiben. Népe művelődését — természetesen vallásos szellemben — a legfontosabbnak tartotta. Hitt abban, hogy a felvilágosítás a népet elesettségéből felemeli, felrázza. Ezért írt anyanyelvén egyházi és világi műveket. Mind az egyházi, mind a világi könyvekben, de az újságcikkekben is mindig tanít, oktat, művel. A kalocsai Érseki Tanítóképző Intézetben több mint kettőszáz szegény bunyevac, sokác, magyar és német tanulót iskoláztatott saját költségén. Antunovic a bunyevac nyelv reformjával is foglalkozott. Vuk KARADZIC és Ljudevit GÁJ példája nyomán bevezette a bunyevac fonetikus nyelvtant.