Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

plemenite Backe starih uspomena" („A nemes Bácska méltó régi emlékeihez" 1790 Kalocsa) c. poémájával. Ezt a magyar koronának az 1790. novemberében Pozsonyba, a koronázásra történt ünnepélyes hazahozatalakor felállított bunyevac bandérium tiszteletére írta. Népszerűségét bizonyítja, hogy művének ötödik kiadása még 1929-ben is megjelent. Történeti és nyelvi értéke igen nagy. Vaskúti születésű és Baján halt meg. 1784-ben Baján léghajót konstruált, a próbarepülést a ferences rendház története is rögzíti. E korszakban jelentős történetíró még Grga CEVAPOVIC is. A következő, második szakasz már a felvilágosodás. A bunyevácoknál a nemzeti öntudat kibontakozása a magyarosítás elleni harccal fonódik össze. A kiegyezéskor Magyarország lakosságának csak 46 %-a volt magyar anyanyelvű. Egyenként viszont egyetlen nemzetiségi kisebbség létszáma sem érte el az össznépesség 20 %-át. A magyar politika erői az adott rendszer keretei között nem találták meg az utat az együttélő népekkel való megegyezésre. A felvilágosodás a horvátokhoz és szerbekhez képest nagy késéssel, 1866-ban papi vezetéssel indult meg Pestalic „Dostojna plemenite Backe" . . . c. művének újrakiadásával és Antunovic munkássága alatt bontakozik ki. 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia ideje alatt mindig nagyobb volt a nyomás az anyanyelv használata ellen. 1897-től már csak a magyar nyelv volt az elfogadott. A mozgalom a bunyevac életforma, a nyelv és a nemzetiség megőrzéséért szállt síkra a megerősödő magyarosítási törekvésekkel szemben. Ezúttal említem meg, hogy egykor szép számban éltek Baján szerbek is, míg ma alig van már néhány család. Náluk az összetartozás tudata és az irodalmi nyelv ismerete és használata a legerősebb volt. A trianoni békekötést követően többségük visszatelepült Jugoszlávába — elsősorban a legöntudatosabb értelmiség, a polgárság. Nevezetesebb bajai születésű volt Bogoboj ATANACKOVIC (1826— 1858) ügyvéd és író. Novellákat és regényt írt. („Dva idola" — A két bálvány) Almanachját Budapesten és Szabadkán jelentette meg. („Knjiga za dobre czeli" — Jó céloknak szánt könyv.) Földi maradványait a szerb temető felszámolása után 1983-ban a bajai szerb templom kertjében helyezték el. Joakim VUJIC (1772—1847) pedagógusként, tankönyvíróként kezdte pályáját, majd színtársulatot szervezett, maga is írt, a szerb színjátszás atyjának nevét vívta ki. Belgrádban halt meg. A nemzetiségek mozgalmai nagyjából egyidősek a kapitalizmus kibontakozásával, mely a szélesebb körű iskolázást is bevezette. Ennek eredményeiként az írni-olvasni megtanuló tömegek egyre inkább látták nyelvük, kultúrájuk elnyomását. Ekkor indultak meg Európa szerte a nemzetiségek mozgalmai, melyek az anyanyelven történő oktatást, újságokat, könyvkiadást követeltek. Megindult a néprajzi kutatás, mely különösen a népköltészet, népzene