Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

Munkakörömmel és érdeklődésemmel függ össze, hogy figyelemmel kísérem a nemzetiségekkel foglalkozó közléseket. A jó politikai közhangulat, a nem magyar anyanyelvűek megbecsülése biztos alapja annak, hogy a magyar lakosság kapcsolatai tovább erősödnek. Teljes egyenjogúságot élvezünk, a nemzetiségek ezt megelégedéssel nyugtázzák, és cselekvően részt vállalnak szocialista társadalmunk építéséből. A nemzetiségi szövetségben folyó közművelődési munka elválaszthatalan a közművelődés egészétől. Nálunk mindenki érzi, hogy az internacionalizmus nem szólam, hanem a mindennapi élet valósága. Az anya- vagy nyelvnemzettel való kapcsolat szükséges, ez is a közművelődés része. A nemzetiségiek nem szétválasztanak, ellenkezőleg: összekapcsolnak. A hazánkban elő délszlávok, németek, szlovákok, románok fontos szerepet töltenek be a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésében. A közművelődésben való részvételre szoktatás az iskolában, sőt az óvodában kezdődik. Fokozottan így van ez a nemzetiségieknél. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a nemzetiségi oktatásügy az egész nemzetiségi kulturális tevékenység alapja. Az óvodában kezdődik minden, és ha ez nem jó, nem teljes, akkor később szaporodnak gondjaink. A jó nemzetiségi oktatás a nemzetiségi lét megőrzésének is előfeltétele. A nemzetiségi pedagógusok megfelelő színvonalú képzése az anyanemzet hathatós támogatása nélkül nem lehetséges. Ezért kérem, hogy a pedagógusjelöltjeink az anyanyelvük szerinti országokban részesüljenek teljes vagy részleges felsőfokú képzésben. Az anyanyelvű oktatás egy adott ország nemzetiségi politikájának talán legérzékenyebb mérőeszköze. Hazánkban a nemzetiségi művelődés ügye jó kezekben van. A további feladat a színvonal javítása. Tőlünk is függ, milyenek lesznek további eredményeink." A közművelődésről szóló törvény az alkotmány szellemében, a már meglévő, egyes részterületeket szabályozó rendelkezésekre támaszkodva, a közművelődés egészét átfogó alapelveket és általános feladatokat jogokat és kötelezettségeket foglalja össze. Tág keretet kíván nyújtani a közművelődési tevékenységnek, minden haladó, előre mutató kezdeményezésnek, s ugyanakkor rendszerbe foglalja, rugalmasan szabályozza a már kialakult gyakorlatot. Ebből természetesen következik, hogy nem szabályozza részletekben az egyes tevékenységi formákat, s módszertani kérdéseket sem tárgyal, hiszen ezek a valóság kisebb rezdüléseire is gyorsan változnak, így szabályozásuk egyúttal megmerevítésüket eredményezhetné. Ami a közművelődésről szóló törvény nemzetiségeinkre külön is vonatkozó rendelkezését illeti, — s amelyet a továbbiakban szó szerint is idézünk — arról elmondhatjuk, hogy a törvény sajátos nyelvezete szerint tömör