Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

BÁNKI HORVÁTH Mihályné: Fejezetek Kiskunfélegyháza közművelődésének történetéből

rekedtek, másrészt imperialista céljaik megvalósításához igyekeztek tömegbázist teremteni. Mindezekre felhasználták a hivatalos kultúrpolitikát, az ifjúság nevelését, az egész kulturális életet. Ezt a célt szolgálta az iskolán kívüli népművelési bizottságok tevékenysége is. Az intézményes állami iskolán kívüli népművelés műveltségterjesztő tevékenységében a nacionalizmus még fokozottabban érvényesült, mint a század elején megvalósított szabadoktatásban. Hatásához hozzájárult, hogy államilag sokkal inkább támogatott és szervezett formákban, változatos módszerekkel törekedtek a tömegek befolyásolására. A nacionalizmus és irredentizmus eszméit támogatta a lakosságra nagy befolyással rendelkező egyház s az 1923-ban létrejött „Falu" Magyar Gazda és Földmíves Szövetség is. Az iskolán kívüli népművelési bizottságok tevékenységének minden rétegre való kiterjesztéséhez biztosították az anyagi és személyi feltételeket. Megszaporodtak az előadások, a látványos kulturális rendezvények. Kezdetben szinte minden egyesület a sokat hangoztatott neonacionalista eszmék hatása alá került, s csak a gazdasági nehézségek fokozódása és a baloldali hatások érvényesülése okozott megosztottságot a hamis eszmék elfogadásában. A kisgazdák és a szegény parasztok megnyerését a népházak támogatása szolgálta. Megszaporodtak az ismeretterjesztő előadások, melynek költségeit az iskolán kívüli népművelésre a költségvetésbe külön beállított összegből fedezték, s a fenti célok érvényesítésére kiképzett előadók tartották. Az állami iskolán kívüli népművelés szervezeti kiépítésével egyidőben a munkásmozgalom és munkásszervezetek tevékenységét visszaszorították. Különösen a földmunkás-szervezeteket akadályozták működésükben. Ebben a helyzetben még fokozottabb szerepet kapott az írott szó: a könyv, a sajtó. Az olvasmányok tudatosabb megválogatása, a szakegyletek és agrárszocialista körök könyvtárait a népkönyvtárak fölé emelte. Az 1920-as években a szakegyletek már jelentős egyesített szakszervezeti könyvtárral rendelkeztek. A szakszervezeti könyvtárak jelentőségét, összetételének az állami népművelés eszmei céljaival való ellentétességét a visszatérő könyvtárlefoglalások bizonyítják. A sajtó a maga eszközeivel szintén hozzájárult a nézetek tisztázásához, s itt ismét a szakszervezeti lapok jelentőségét kell kiemelni. A helyi lapok a városban uralkodó pártok szócsöveiként szolgáltak, telve személyeskedő, a másik párt ellen uszító nacionalista, később irredenta szólamokkal. Az áttekintett időszakban nem tudták megoldani a különböző társadalmi osztályok és rétegek egységes művelődési közösségeinek létrehozását. Az osztálykülönbségekre és osztályelnyomásra épülő társadalomban az állam valójában nem is törekedett erre. A magyar kultúrfölény megteremtésére