Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

értékű garas esetében a külön jelzőre már nem is volt feltétlen szükség, így a kongó garas és a garas, melyet egyaránt következetesen 30 dénárra értékeltek, a feljegyzésekben felváltva szerepel több éven át. Már az eddigi néhány idézet alapján is felfigyelhettünk arra, hogy a szabadságharc előtt csaknem következetesen kongó garasról, a függetlenségi háború alatt viszont csaknem kizárólag kongóról esik szó. Jogos kérdés lehet, e megkülönböztetés nem takar-e két pénzféleséget. A megnyugtató választ a máriás garassal kapcsolatos szóhasználat alakulása adhatja meg. A különféle számadási lajstromokban 1700 körül a máriás mellé következetesen kirakták a garas szót is. Pl. a székbírák feljegyzésében: „Szekeres Jánosné 1 tehén, 8 1/2 tall(ér); adtunk neki 5 mar(ias) gar(ast)". „Baranyay embertül egj tehenet tall(ér) 8; item 2 mar(ias) gar(ast), adtam neki 5 mar(ias) gar(ast). „Tóth Ferenciül egj tehenet 9 tall(ér), 4 mar(iás) gar (as)."

120 A városi lajstromokban a kongó 1705-től lelhető fel. Ekkor viszont a számadásokban egyre gyakrabban marad el a máriás mellől is a garas szó : „minden edgy véget 8 mariassaval, az takaróját pedig 1 tallérjával", „Barát Györgynek adójára 8 mar(iast) defacaltatván", „hordájáért adtam 8 máriást". A székbírák pedig lajtromaikban következetesen elhagyják a garas szót: „Palkó Petére tall(ér) 3, mar(iás) 1." „Nagy Jánosé mar(iás) 20." „Csauz Mihályné adott 11 máriást rovásra, el hordotta húsul." „Csordás Istvántul vettünk fel 6 máriást rovásra." „Szabó Istvánné adott ma(riást) 5, dena(rt) 10 rovásra, elhorta."

121 Tehát azt tapasztaljuk, hogy néhány év elteltével, amikor már a máriás garas értéke és a 30 dónáros garas értéke állandósult és egymástól jól elkülönült, mind szóban mind írásban fokozatosan lekoptak a jelzők mellől a főnevek, és ezeket önállóan használták a fizetési eszközök jelölésére. Ezek után azt kell megvizsgálnunk, hogy a szabadságharc alatt a libertásra alkalmazták-e Kecskeméten a kongó megjelölést vagy más pénzre. Az új pénznek bár volt hivatalos neve, de nem lehetett rögzített pénzlába, mivel nem nemesfémből verték, és eleve átmeneti megoldásnak szánták. A libertás elnevezés a „Pro libertate" felírat nyomán terjedt el, de távolról sem volt általános, még kevésbé kizárólagos ezen elnevezés használata. A szabadságharc vezetőinek leveleiben viszonylag ritkán lelhető fel ez a kifejezés. Maga Rákóczi 1706-ban és 1707-ben legtöbbször rézpénzként emlegeti a libertást.

122 Egyik Bercsényihez írott levelében pedig, melyben a 120. Sz. az. 1700. 121. 1508. A. 1705. 142., 137., 143. old. 1510. Sz. sz. 1705. 5. és 8. old. 1704. 4. old. 122. Archívum Rákóezianum, I. osztály, I. köt. Budapest, 1873. Pl. 1706. augusztus 29-én Bertóti Ferenchez írott levele 665. old., illetve az ugyancsak hozzá címzett 1706. szeptember 12-én kelt levele, 676. old. Rákóczi levele Eszterházy Antalhoz, 1707. okt. 14.1. osztály, II. köt. 112. old., illetve levele Pekrinek 1707. nov. 1. U. o. 124. old.