Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
pontosan jelölik timonban vagy dénárban, miként az alábbi esetben is: ,,vett fel a vezér tihaja 9 timont s egy orthot." 214 Vert ort létére utalnak a nagykőrösi adatok is. Ott egyrészt mindig ort néven szerepel az adófizetés során, másrészt bizonyos években (1672, 1676, 1678, 1679 és 1682) viszonylag gyakran előfordul a szám adáskönyvekben, majd utána ismét nyoma vesz. Ez azt bizonyítja tehát, hogy nem számítási vagy könyvelési szokásról van szó, hanem az adott érme egy-egy esetben történő feltűnéséről. Petes János: ,,Adott 1,5 tall, egy ortot.", majd ugyancsak ő „Adott egy tallért meghis egy ortot." Nyilvánvaló, hogy lényegesen egyszerűbb módon történt volna a bejegyzés, ha nem vert pénzről lenne szó. Még meggyőzőbb a következő feljegyzés. 1678. május 2.: „Szent Mihályi puszta bérire kecskemétieknek fizettünk 10 tallért, egy ortot, d(enár) 40. " ш A helyi pénzforgalomban számottevő szerepet nem játszott, Kecskeméten csak szórványosan fordul elő. „Kovács Péter számot vetvén postaságáról, tall. 15, 1 ort." „Péternek adatot egy ort". 216 43. Oszpora Az oszpora vagy akcse a legkisebb török pénzegység volt. Jelentősége viszont igen nagy, mert ennek értékarányaival számoltak, és a többi pénz értékviszonyát is ebben állapították meg. 217 Rendkívül figyelemre méltó tény, hogy bár Kecskemét másfél évszázadon át a Török Birodalomnak hódolt, a török pénz, így az oszpora nem játszott mégcsak számottevő szerepet sem a helyi pénzforgalomban. Pedig török kereskedőkkel való rendszeres kapcsolat és a sűrű vásárlás révén ez szinte szükségszerű lett volna. Kisebb arányú forgalma folyamatosan dokumentálható: 1663-ban a borbíró elszámolása alapján „Ez nyolcadfél térő boron jött haszon készpénz 214. Szk 1677. 26. old. 215. PmL V. 206/a 1672. 49., ill. 1678. 193. old. 216. 1677. Szk 1., Ш. 11. old. 217. RÁDÓCZY György: A török pénz értékviszonyai a hódoltság alatt. Az Érem 1968. 24. évf. 43., 44. szám. 18. old. Nem áll helyt viszont Rádóczy következő megállapítása: „Bár az adó fizetését minden esetben magyar tallérban követelték, az adó kivetése akcséban történt." Uo. E megfogalmazás túlságosan sommás. Kivétel bőven volt. Itt csak néhányat sorolunk fel. „Nazurnak ... a Szent György napi summánkra fizcttünk f(orint) 2000 ... Föl pénz ugian az három száz forint potura pénzért fizettünk f 20." Nsz. 1645. 161. Kecskeméten pedig: „Hogy az tallért vissza hanták, timont kellett érte adnunk. .." Szk 1674. 9. „A derék császár adajat 130 haracsra, minden haracs után nro 606 oszpora lévén vetve, fizettük be pro f(orint) 1181, d(énár) 70, garast 13-mával 396 tallér, timon f(orint) 2, dénár 24." Nszk 1681. 190. Végül Nagykőrös 1682. évi adata: „Harács után nro 486 osztporat, lévén az egy-egy harácsf(orint) 7, d(énár) 29. Tallér számra: a tallért pro f(orint) 2, d(énár) 73 számlálván, facit 347 tallér, 1 gar(as)." Elfogadott tehát a török másféle pénzt is, igaz, hogy rendszerint felárat kért érte. Ugyanerre a következtetésre jutott Buza János is. 1977. 90—92. old.
