Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

1709-ben pedig ,, . . . az tizennégy bolt beli görögök alkuttanak meg esztendeig kétszáz harminc Rh forintokban ..." és rajtuk kívül ebben az évben is öt „jövevény" görög fizetett adót.

190 A görög és török kereskedők számának növekedése egyaránt jelzi a város külkereskedelmi súlyának gyarapodását. A forgalom élénkülésének köszönhető, hogy Rákóczi 1705. január 3-án Szeged helyett itt állított harmincadot,

191 majd a fejedelem 1706. július 22-én Érsekújváron azt is elrendelte, „hogy az török Kecskeméten és Debrecenen innen ne kereskedjék, hanem ott adja el a portékáját", amit limitáltatott. A rendelkezés alapvető oka az volt, hogy a török kereskedők a rézpénzt nem fogadták el, és az árak limitációját nem tartották be. Kecskemét tehát a szabadságharc idején a Török Birodalomból jövő kereskedelmi útvonal egyik fontos állomása lett.

192 A szakirodalom megállapítása szerint általános panasz forrása lett, hogy a hazai kereskedők sem fogadták el a rézpénzt. A külföldi kereskedőkkel kapcsolatosan még egyértelműbb ez a kijelentés. Ezek a tények sokoldalúan igazolhatók. A kecskeméti adatok mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos és nagyon jelentősnek nünősülő kivételek adódtak, és ezeket a végleges megfogalmazásnál nem árt figyelembe venni. Az egyértelműség érdekében ismét érdemes a szöveget teljes terjedelmében idéznünk. „A német tábor megvárásáért, méltóságos generális Bottyán János uram nemes regimene megruházására, büntetésül reánk vetett mundirungcsináltatásához hozattunk Szegedről 60 bál abát, melyeknek hetét a görög kereskedőknek visszaadván, maradtot kezünknél 53 bál, lévén mindenik bálban a takarójával együtt 28 vég aba, teszen in summa: 1484 véget, computalvan minden edgy véget 8 mariassaval, az takaróját pedig egy tallérjával, tett volna az arra 2215 tall. 2 garast, 12 den, de mivel Varga István fő bíró uram 270 tallért fizetett hozzá, én adtam 1945 tall. 2 gar. 12 den. Fellyebb megírt abák arraban fizettünk rézpénzt 2832,5 forintokat, adván minden máriás garasért 2—2 libertást, melyben lett kárunk 818 tall., 2 gar. 12 den."

193 A másik feljegyzés 1706-ból maradt ránk. „Die 13. aug. M. gróff Barkóczy 190. Az adólajstromok 1704. pótlólagosan készített adólajstrom. Uo. 1705. szám nélkül. Uo. 1706. Fogalmaz# vány 252. old. HORNYIK i. m. IV. 187. old. Adólajstromok 1708. Fogalmazvány 313. old. Uo. 1709. 65. old. 191. A levél szövegét Hornyik teljes terjedelmében közli. IV. 344. old. 192. BÁNKUTI i. m. 84. old. Az árucsere érthetően a harcok során sem szűnt meg. A vásárokat, ha nem is a korábbi gyakorisággal, de megtartották. Erre utal pl. az 1704. évi adókönyvben levő bejegyzés is: „Katalin napi vásárkor szedtem vásárpénzt 12 tallér. Gergely napi vásáron 14 tallér. Summája 26 tallér." Továbbá az 1707. évi adókönyvben : Szent Gergely napi vásárban szedtem vásárpénzt in toto 3 tallér, 3 garas, 21 dénár. Az összehasonlítási lehetőség érdekében rögzítjük az 1662. évi (a legrégibb ilyen jellegű feljegyzésünk) bevételeket: a Szent Lőrinc napi vásárban 46 tallér, a Szent Katalin napi vásárban 37 forint, 44 dénár, a Szent Gergely napi vásárban 30 forint és 60 dénár. 193. Al 1705. 175—176. old.