Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

E szerint Kalla János húsként kapott 6 számítási tallért, azaz 1080 dénárt; készpénzként 1 számítási tallért, azaz 180 dénárt és egy garast, azaz 30 dénárt. Tehát összesen: 1290 dénárt. Az eladott 5 juh ára 5 számítási tallér, azaz 900 dénár és 6 garas, azaz 180 dénár. Ezért az egy bárány árát képező 7 kongó 210 dénárt ért. Egy kongót itt is 30 dénár értékben számítottak. „Molnár Istvántul 2 juhot tal(lér) 3, kon(gó) 1 ; fizettünk húsul tal(lór) 2, ga(ras) 1, pénzül tal(lér) 1." „Kerek Mihálynétul 1 kost kon(gó) 9, hust hordott ga(rast) 4, pénzül ga(ras) 5."

137 E két utóbbi feljegyzés már semmi kétséget sem hagyhat afelől, hogy az egy kongót egy garasban, illetve a 9 kongót 9 garasban fogadták el, tehát a kongót mindkét esetben 30 dénárra értékelték. így igazoltnak tekinthetjük, hogy a kongó éppen úgy 30 dénár forgalmi értékkel rendelkezett 1707-ig mint a kongó garas a századfordulón. Tehát értékében inflálódás nem tapasztalható. A kongó garas értéke az 1717—22 közötti években is hozzávetőlegesen megegyezhetett a 10 poltura értékű garassal, a 15 krajcároséval. Erre vonatkozóan egyértelmű megfogalmazást nem találunk ugyan, de vásárolt juhok ára alapján ezt kétségtelenül megállapíthatjuk. 28. Körmöci arany A XIV. század óta Európa szerte híres és kedvelt magyar dukát a XVII. században közel olyan súllyal és finomsággal készült mint a birodalom területén vert többi arany. I. Ferdinánd 1559-es rendelete sem érintette e dukát pénzlábát, így 1727ig a kontinens legjobb aranypénze volt.

138 A XVII. század folyamán a csekély minőségi különbséget általában nem vették figyelembe. A századfordulón, amikor a felszabadító harcok révén többféle arany is megjelent, 137. Uo. 24. és a 31. old. Szakirodalmunknak a kongóval kapcsolatos megállapításait e közlemény szerzője is maradéktalanul elfogadta a „Rézpénz forgalmának és értékváltozásának alakulása a Rákóczi-szabadságharc idején" c. cikkének elkészítése során. (Numizmatikai Közlöny 76—77. évf.) A későbbi kutatásai alkalmával a XVII—XVIII. század fordulóján keletkezett iratokban talált adatok komoly kételyeket ébresztettek, és arra késztették, hogy a korábbi megfogalmazások és az új adatok között meglevő ellentmondásokat feloldja, az ott elkövetett pontatlanságokat ily módon korrigálja. 138. Szigeti: i. m. 200—201. old.