Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
gyakran rögzítettek, tehát rá jól emlékeztek, hanem a függetlenségi harc pénzéről. A sok tucat alkalommal feltűnő, kongóról történő feljegyzés között alig találunk esetet, amikor értelmező jelzőt illesztettek utána: „Szabó Istvánné rovás igazítása: „húszon ket taller, kongó 3, polturás." „Az Körösztes uram rovásra az kit vittek, tizen 3 taller. Item taller 8, kongó 2, polturás." „Kiss István (...) igazítás kongó 3, poltur." 129 Ez az értelmezés nyilvánvalóan a kongó (garas)-nál lényegesen gyakrabban fellelhető máriás garassal szembeni megkülönböztetést szolgálta, mely közismerten nem poltura, hanem krajcár veret volt. Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a kongó csaknem mindig viszonylag kis összegben tűnik fel, általában 1—5 kongóval való fizetést, illetve adósságot rögzítenek a székbírói lajstromok. Ez azzal magyarázható, hogy nagyobb tételek alkalmával átszámolták azt 180 dénár, így hat kongóval azonos értékű számítási pénzre, és azt külön nem jelölték, hogy kongó garasból állították össze, miként a máriás garas esetében sem. A gyakran fellelhető „fehér pénz" megfogalmazás ugyanis utal arra, hogy apróbb ezüst pénzekből összeállított tallérokra gondoltak. Valahányszor pedig „veres pénzből" vagy libertás pénzből állították össze a számítási tallérokat, ezt következetesen feltüntették: „Második uttyokban el viven ismét Bano István és Borbély Gergely uraim ék Selymeczre 1000 tallért veres pénzt", „Bode János uramnak in paratis rezpenzül attam 1500 tall." 130 „Kongó tallér" kitételre viszont egyetlen alkalommal sem leltünk. Ugyancsak ide kívánkozik annak említése is, hogy a fehér (feir) pénz, a veres pénz, a libertás stb. introitusáról és exitusáról több esetben készítettek feljegyzést, de a kongó külön nyilvántartásával egyetlen esetben sem találkozunk, pedig a kongó csaknem annyiszor fordul elő, mint a rézpénzre vonatkozó különféle megjelölés összesen! A kongó népi ragadvány jellegét és azt a tényt, hogy nem azonos Kecskeméten a libertasszal, legmeggyőzőbben az igazolhatja, hogy 1717—1722 közötti években váratlanul ismét feltűnik használata. Egyáltalán nem véletlen, hogy ismét a székbírák számadásaiban találunk rá viszonylag bőséges adatot. Az alábbiakban csak néhány példát idézünk az egyes évekből. 1717: „Pápa Györgytől ... 2 iuhot 11 kongón", „Vida Mihálytul 2 iuhot 129. Sz. sz. 1705. 38. és a 49. old. A székbírák lajstromait írásban kevésbé gyakorlott kezek vezették. Nem egyformán kezdetleges ugyan minden kézírás, de valamelyest is kulturáltabb személyiségre utaló kézvonást szinte egyáltalán nem találhatunk, hisz gyakorlatilag a mészárosok vezették ezeket. így a központozás szinte következetesen hiányzik. Az érthetőség kedvéért a szövegek bővebb ismeretében a központozást értelemszerűen elvégeztük. A gyakorlatlanságnak tudható be az is, hogy a megfogalmazás is olykor bizonytalan. A kongót még az alábbi formában is írták: congo, kogo, konko, cogo, kon, con, ko, illetve co. Az utóbbiak rövidítések. 130. Al 1705. 140. és a 144. old.
