Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

letlen volt, amely sok család anyagi összeomlásával járt. A minden bizonnyal nem ritka egyéni tragédiák közül egyet-egyet még az összeírok is rögzítettek. Jó György a kisbirtokosok között szerepel felosztásunk szerint, hisz két ökre, egy lova volt, két szőlő, valamint tavaszi és őszi búza után fizetett dézsmát, így 18 forint és 50 dénár kifizetésére kényszerült. Az adó behajtása során egyik ökrét 12 forint értékben elvitték. ,, Amikor felírták ennek embernek a lovát, már akkor hámmal fel volt kötve a gerendában, akkor csak hamar meg is halt, azért a két forint elmúlik". Csökkent a szolgáltatás az által is, hogy ,,Az árvák kitudva", de a teljes kifizetésre így sem kerülhetett sor.

61 Az 1689-es évi adók behajtása természetesen éppenúgy hozzájárult az elszegényedéshez, mint a korábbi évek hasonló eljárása, s így közvetlenül is hatott a nagykőrösi paraszti társadalom rétegződésének további alakulásához. ei uo. 200.