Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
A vizsgálódásunk tárgyát képező összeírás egyik igen figyelemre méltó vonása, hogy meglehetős következetességgel jelöli a más településekről származó adózók egykori lakóhelyét, bár az eljárás nem maradéktalanul következetes. Ezt bizonyítja az, hogy az előző évi dézsmajegyzékben több esetben fellelhető ilyen jellegű bejegyzés néhány adófizető esetében, akiknél a porciókivetési lajstromban nem tüntették fel egykori lakóhelyüket. Éppen ezért érdemes a két forrást e tekintetben is egyeztetni, adataikat egymással kiegészíteni. Ezen jelölések segítségével kísérletet tehetünk arra, hogy Kőrös XVII. század végi migrációjának néhány vonását rögzítsük. Ennek haszna akkor válik nyilvánvalóvá, ha tudatosítjuk, hogy a XVII. századi migrációval kapcsolatosan becsléseknél tovább ritkán jutottak az e témát érintők. A két nyilvántartás alapján Nagykőrösön 1689-ben a lakosság 15%-a más településről való volt. (L. a IX—X. táblázatokat) A 116 jövevénynek minősülő család 36 különféle településről származott. Az elvándorlás okát az esetek döntő többségében a felszabadító háborúkkal együtt járó rossz közbiztonságban kell keresnünk. A nagyobb település a különféle önkónyeskedéssel szemben valamivel nagyobb biztonságot tudott nyújtani, mint a kisebb falvak, illetve a közvetlen harci cselekményektől való nagyobb távolság növelte a túlélés esélyeit. Bár elsődlegesen csak a helyi lakosság összetételének alakulása szempontjából érdekes, de mégis kiemelendő, hogy a két legmódosabb tized, az V. és a VI. tized, amelyekben a közepes birtokkal rendelkezőknek és gazdag cíviseknek kb. harmada lakott, feleannyi idegent fogadott be mint az átlag. A vagyon féltése minden bizonnyal jobban éreztette a hatását mint az olcsó munkaerő esetleges lekötésére való törekvés. A körösi lakosság mozgását, a migráció arányait jobban érzékelhetjük, ha a fenti összesítést összehasonlítjuk az 1687-es dézsmalajstrom bejegyzéseivel (L. a XI. sz. táblázatot). Az első feltűnő vonás az, hogy egy-két óv alatt a „jövevények" száma jelentősen csökkent a városban. Ez a nagyarányú vissza vándorlás nem tekinthető meglepőnek, hisz az 1686 körüli hadjáratok, sarcolások csillapodásával a lakosok egyre jelentősebb arányban tértek viszsza egykori lakóhelyükre. Kecskemétről is 1686-ban 123, 1687-ben pedig 167 adófizető (család) távozott el, és még 1688-ban is 44-en hagyták el a várost. 39 A két nyilvántartásban 48 olyan település van feltüntetve, ahonnan Kőrösre költöztek be. A részletes összevetés során jól követhető a viszszatelepülés üteme. A Ceglédiek döntő többsége már távozott 1689-re, de 39 L. e kötet 410. oldalán levő táblázatot!
