Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

tásának törekvése éppúgy közrejátszhatott ebben, mint a szegényebb rokonok kényszerű menekülése a biztonságosabb keretek közé, még ha ott számottevően ki is használták munkaerejüket, pótolva ezzel a rendszeresen alkalmazott külső munkaerő számát. Ugyancsak kiemelendő, hogy a kirívóan nagy, 14 főt magába foglaló „család" szentesi Kovács Istváné, aki bár a nagy jószágállománya alapján a legvagyonosabbak között található, de sem szőlővel, sem érdemi szántófölddel nem rendelkezett, minden bizonnyal a városba frissen beköltözők közül való háztartása fél rokonságát összefoghatta. A 6—8 felnőttet magába foglaló családok között jelentős arányban vannak „jövevények", akik fokozottabban kényszerültek a váratlan csapások ellen a családi, rokoni kötelékeket felhasználni. A fenti összesítések alapján szoros kapcsolat érzékelhető a vagyon nagysága és a felnőtt lakosságnak egy-egy háztartáson belüli megoszlása között. A teljesen vagyontalan háztartások 34%-ában csak egyetlen felnőtt volt, nem ritkán valószínűleg csak ebből az egyetlen személyből állott az. A törperbirtokosok között 21,8%-ban lelhető fel olyan család, amelyben csak egyetlen felnőttet találtak. A kisbirtokosok között a százalékos arányuk már lényegesen kisebb: 7,8, a középbirtokosoknál pedig csak 4,3. A gazdagok között egyetlen háztartás sem található, amelyben csak egy munkaképes ember lett volna. Ugyancsak szoros kapcsolat lelhető fel a vagyon nagysága és a legtermészetesebbnek mondható, 2—4 munkaképes embert magába foglaló családok között. A nincstelenek háztartásai közül 56,9%, a törpebirtokosok közül 68,5% sorolható ide. Ez a családforma a kisbirtokosoknál volt a legáltalánosabb, ahol 72,5%-ban található meg. A középbirtokosoknál a háztartások kb. fele, a gazdagok közül pedig csak 29,9%- a tartozott ebbe a kategóriába. A feltűnően sok, 6 vagy annál több munkaképes családtaggal rendelkező háztartások a szegények között elenyészően kevesen voltak: 2,1, illetve 3%. A kis- és közópbirtokos rétegre sem jellemző ez a családtípus, ahol 7,8, illetve 15,2%-ban találkozunk vele. Annál meghatározóbb a gazdag parasztok között, kiknél a családok 46,5%-a ilyen, a természetesnek mondható családi kereteket meghaladó nagy háztartások alakultak ki. A feltűnően nagy létszámú háztartások a szegényebb rétegekben elenyésző százalékban lelhetők fel. Az e családokban élők, a nincstelenek csekély hányadát alkotják- Csak a leggazdagabb rétegen belül jelentős, illetve kiemelkedő ezek aránya, száma. Összeírásunk lehetővé teszi, hogy a számszerűségen túlmenően is vizsgálat alá vegyük az egyes családokat, háztartásokat. Ezek szerkezetük