Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
helyóbül, honnét az hol azelőtt lakott, és az itt való bírónak hírt adjon felőle, senki bíró híre nélkül olyat be ne fogadjon, a ki a városunknak botránkozására, kárára lenne, mert valaki ezen kívül cselekszik, az ki más helyről czégéres vétke miatt kiűzetett ós kicsapatott, az olyan gazdát mind zsellérestül a városból kicsapatunk és az olyannak még a házát is elpusztítjuk... 33 A rendelkezés szövegéből semmiféle idegengyűlölet, mégcsak komolyabb fenntartás sem olvasható ki. A tett intézkedések, a figyelemfelhívás kizárólag a vagyon és közbiztonság fenntartására irányult, ami ezekben az évtizedekben teljességgel érthető is. Természetesen a város nem maradhatott meg különféle igények, kívánságok megfogalmazásánál. Időről időre ellenőrizni is kellett, hogy a hozott végzések végrehajtása hogyan történt meg, illetve milyen súlyosabb hiányosságok tapasztalhatók az egyes tizedekben. 1678-ból maradt fenn egy ilyen ellenőrzés eredménye. ,,Varga István kis bíró járásában 6 tized allya népe visgaltatot megh az esküt uraimék által die 8. aug. anno 1678." A 42 pontból álló, jegyzőkönyvnek is felfogható feljegyzés nagyobb része éppen a jövevények igazolásához, illetve a velük szembeni eljáráshoz kapcsolódik. Pl. : 8. „Kadosa István a menyecske zsellérjéről adjon számot". „21. Bada Gergelynél Barthai mellett egy R [ideg] Keviből jött legény igazicsa magát." Ugyanezen vizsgálat során intézkedtek: „Fekete Balog Gergely nyílván való lator", ezért a városból ki kell kergetni. 34 Miként már utaltunk rá, bizonyos idő elteltével a jövevények éppoly kötelezettségekkel rendelkeztek mint a helyi lakosok. A városra nehezedő terhekből a rájuk eso részt vállalniok kellett. Ezen nem csekély teher késztetett igen sok jövevényt a gyors hazatérésre, illetve továbbmenetelre. Bár az idegenekkel szembeni ellenséges magatartásról nem szólhatunk, nem kerülheti el figyelmünket, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos helyzetekben a jövevényeket hátrányosan különböztették meg. A tősgyökeres lakosság rendelkezett több olyan előnnyel, amely a jövevényeket nem illette meg. Ezeket összegyűjtve sajnos sehol nem lelhetjük fel, egy-egy kitétel viszont utal létükre. Egyik ilyen előny volt a helybeliek számára a kereskedés. „Akárminemű kereskedésben induljon meg a kecskeméti ember, az ki Kecskeméten lakik, s adót ad, szabad legyen annak mindennemű kereskedésbeli eszközökkel élni, azt az városra behozni, árulni és eladni, akár szűr, ködmen, dolmány, nadrág, süveg, saru, gyolcs, vászon, az mivel életét keresheti, marhák és akármi névvel nevezhető jószágok, barmok és eszközök legyenek, abból adó33 HORNYIK: i. m. II. 497. 34 1509/c, 1674—1678. 81—84.
