Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

és sem az földös uraknak adózni, sem azon városoknak közönséges terhét segíteni nem igyekeznek, s mindezáltal elhagyott házaikat, s azon város határában lévő örökségheket, távolrul is birni akarják, s néhánkor másoknak árullják is: Sokan ismét ujabban azoktul példát vévén, azon váróstul elidegenedni s elszökni szándékoznak . . . parancsolom a kecskeméti bíráknak. ... el hagyott s elvesztett örökségheket és neveket Írásban vévén, javaikat számomra foglalják, és tarcsák . . . Akiket pedigh észre vesznek, hogy onnód el szökő szándékkal vannak, adtam arra hatalmat azon bíráknak, sőt meghis parancsoltam, hogy az olyaténokat megh fogatván nem különben, hanem jó kezesség alatt bocsássák ki olyan okkal, hogy Kecskeméten állandók és szófogadó jobbágyok lesznek, s erre erős hittel meghis esküttessenek, hol közüllük el szökött jobbágyokra akadnak, hatalom adatott azoknakis vissza való vitelére . . ."

31 A tíz évvel korábbi eljárásnál, amikor a szökés megtorlásaként a vagyonelkobzást helyezte kilátásba, ezen újabb rendelkezés lényegében egy jobbágyfaluval vette egyenrangúnak Kecskemétet, s a töröktől meg nem szállt területek gyakorlatának gyors és kíméletlen kiterjesztését is jelentette volna. Ezek az intézkedések nemcsak Kecskemét és földesurai között kibontakozódé harc újabb szakaszának felerősödését jelzik, hanem egyben azt is érzékeltetik, milyen jelentős arányú lehetett a Komárom és Győr térségébe történő elvándorlás. Tekintettel arra, hogy az egyik legfontosabb forrásunk az adókönyv, a migrációban résztvevők anyagi helyzetére, főként a távozók helyzetére elég pontos adatokkal rendelkezünk. Az egyes években a lajstromokba felvett adózók fizetési kötelezettsége mellett, amely a fej adót és a különféle állami adókat jelentette, Kecskeméten külön is feltüntették az ún. vadszámot, amely után évenként általában 10—30 dénárt kellett fizetni. Mivel az alföldi cívis városok lakóinak legjelentősebb jövedelme a nagy állattartásból származott, a vadszámot évenként állapították meg, és az utána fizetett adó nagysága a leggazdagabbaknál az egyéb adók többszörösét is kitette. Ha a különféle ingatlanok alapján nem is, vadszámuk alapján következtethetünk az elvándorlók vagyoni helyzetére. (L. IX. táblázat) Miként látható, a városból eltávozók (menekülők, elszökok, hazatérők stb) aránytalanul nagy többsége teljesen nincstelen volt. A minimálisnak mondható vagyonnal rendelkezők száma (1—5 vadszám alapján) is viszonylag kicsi. A kisebb és közepesnek mondható vagyonnal rendelkezők (6—10, ill. 11—20 vadszám alapján) igen csekély. A 20 nál nagyobb vadszámmal rendelkezők aránya még elenyészőbb. Az utóbbi két kategórián belül érde31 1508/c, 1677/78., Ш. 1504/d. 1677, 1680, 1687.