Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
méltatlan megfogatta, hogy el nem mentek neki kaszálni. Csornati faluból valókat." 15 Tehát az 1670-es években már jelentős számban tartózkodtak Kecskeméten a Dunántúl délkeleti részéből folyamatosan áttelepülő jobbágyok. Egy másik migrációra utaló összeírás már a török alóli felszabadulás irtán keletkezett. Kecskeméten 1687-ből maradt fenn egy, a városi ügyvitel során létrejött könyv. Külsejét, formáját tekintve is megegyezik egy másik 1687-ből származó számadáskönyvvel. Ez viszont néhány jelentéktelen öszszegü kiadás rögzítésén túl csaknem kizárólag egy 1689-ből származó összeírást tartalmaz: ,,Az Kecskemétieknek it való lakasarui és jobbágyságokrul való Rátio"-t. Ezen összeírás nem csekély fejtörést okozhat mindazoknak, akik adatait kamatoztatni kívánják. Forrásértékét igen nagy mértékben növeli az a tény, hogy a 19—59. oldalakon levő összesítés a városnak mind a 20 tizedét külön-külön felöleli. Másrészt az összeírás csoportosítja az ,,it valók"-at és a „vidékiek "-et. Tehát jól megkülönböztethetőek a bevándorló, a néhány óv óta Kecskeméten élő családok. Feltűnő viszont, hogy a nyilvántartásban az ,,it valók", a tősgyökeresnek minősülő kecskemétiek száma igen alacsony: 229, míg a „vidékieké": 331. Az összeírás tehát 560 nevet rögzített. Az ugyancsak 1689-ben készített porcióbefizetési lajstrom viszont 1152 adózót vett nyilvántartásba, és 1672-től Kecskeméten az adózásra kötelezettek száma mindig ezerén felül volt, tehát az összesítés nem teljes! Arra nem gondolhatunk, hogy csak a gazdák névsorát tartalmazza a helybeliek közül e jegyzék, mivel a város leggazdagabb, a város közéletében legjelentősebb szerepet játszók nagyobb része e jegyzékből kimaradt. Bizonyos értelemben talánynak minősül az összeírás jellegének megjelölése is, hisz a város lakosai között ekkor mindössze 16 nemes család volt fellelhető. 16 Az összeírás során három személy esetében történt kiegészítés, illetve pontosítás, kiknél a „nemes" kitételt olvashatjuk. A város lakosai egyébként jogilag a hódoltság idején is jobbágyok voltak. Kizárólag zselléreknek sem minősíthetjük a lajstromban szereplőket, mivel pl. az 1. tizedbeli a vidékiek között nyilvántartott Varga Mártonnak az 1688-as adólastrom bizonysága szerint háza, szőlője, kertje és négy cselédje volt, tehát a helyi fogalmak szerint közepesen módos gazdának számított. A II. tizedbeli, ugyancsak „vidékinek" minősülő Szálai Jánosnak az 1689-es adókönyv szerint zsellére van, így maga nem lehetett az. E bizonytalanság ellenére is jól felhasználható ezen összeírás a Kecske 15 Uo. 16 RÉVÉSZ L.: i. m.
