Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

dában a napi élelem és ital biztosítása kikötésként részükről szerepel, bár hasonló a helyi mesterek esetében sem lenne szokatlan. Tekintettel arra, hogy az építkezéshez szükséges időtartamra még csak utalás sem történt, így ennek anyagi kihatásait megbecsülni sem tudjuk. Lényegesen egyértelműbb utalások történnek néhány alkalommal az egyéb naturáliák mennyiségére. A református templom építkezése során, illetve egy pince építésekor kötötte ki a csizma és különféle vászonféleség biztosítását a munkavállaló. Ezek a ruházkodással kapcsolatos kifizetések nyilván azt a célt szolgálhatták, hogy a családjuktól messze kerülők a közben esetlegesen megrongálódó öltözéküket kellően pótolni tudják, és a helyi piac meglepetéseitől is mentesüljenek. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ezen naturáliák értéke elenyésző a munkadíj egészéhez viszonyítva. A templomot építő debreceni kőműves esetében a természetben kialkudott érték a készpénz 33,33-ad részét alkotta, miként a néhány évvel később üvegezést végző mesternél is, bár nála az élelmezés még növelte a naturáliák értékét. Az 1685-ben rögzített, pinceépítéssel kapcsolatos szerződésben ez az arán}?nem ilyen nagy, 1:4,7 a készpénz javára. A kisebb arányú, szerződésben rögzített, vagy anélkül végeztetett munkáknál kizárólag készpénzben történő kifizetésről van szó : pl. a templom kerítésének elkészítése, a templom karzatának megcsinálása, téglaégetés stb. Ezeket minden bizonnyal helyi mesterek végezték. A naturáliák a napszámos munkák bérezésénél is fellelhetők hagyományos módon. Egyetlen esetben sem történik ugyan utalás arra, hogy a napszámosok kosztot kaptak volna, a helyi és más országrészek hagyományos eljárása alapján elég gyakori ez. A napszámbérek alakulására sajnos csak igen szíík időkeret áll rendelkezésünkre: 1682—1684 közötti három évből mindössze 14 adat alapján vonhatunk le egy-egy következtetést. Ezen adatok alapján az átlagos napszámbér 18,5 dénár volt. Feldolgozásunk keretein túlmutatna ezen társadalmi réteg életkörülményeinek, életszínvonalának elemzése, bár a létfenntartási cikkek többségének az árát viszonylag pontosan ismerjük. Ezen napszámbérek értókét talán jobban tudjuk érzékeltetni, ha a konvenciósok bérével vetjük össze. Ennek érdekében azt az eljárást követjük, hogy megnézzük, az egyes foglalkozást űzők évi konvenciójának értékét hány napi napszámbér egyenlítené ki, azaz hány napig kellett volna dolgoznia egy napszámosnak ahhoz, hogy a jegyző, a szakács stb. éves bérét meg tudja keresni. Az 1682. évet véve alapul a következőket kapjuk: a jegyző konvenciójának értéke 545 napszámbérrel, a csapiáré 282, a szakácsnőé 455, a házszolgáé 147, a lovászé 126, a nyájjuhászé 125, a fejős juhászé 234, a sajtnyomóé 158 napszámbérrel ért fel.