Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
ségviselőivel szemben élhettek volna. Ezt minden bizonnyal azzal magyarázhatjuk, hogy a ruházkodással kapcsolatos igényeik eltértek a többi „konvenciós" szokásától, s készpénz birtokában ennek beszerzése nem jelenthetett különösebb gondot számukra, míg a pásztorok, akik a várostól távol töltötték idejük döntő részét, ruházati cikkeik beszerzésének, készíttetésének gondjától így szabadultak. Egyetlen év minden konvenciósának figyelembe vételével történt elemzésén túl feltétlenül hasznosnak Ígérkezik egy másirányú keresztmetszet, amely a hódoltság utolsó évtizedeit fogja át oly módon, hogy minden egyes évre kiterjedő összegzést ad. Ennek az áttekintő táblázatnak az elkészítése viszont lényegesen több akadályba ütközik mint az előzőé. Az egyik legfontosabb az adatok még fokozottabb hézagossága. Egyetlen foglalkozásra sem tudtunk teljes adatsort összegyűjteni. Ez a mellékelt táblázaton jól kivehető. (L. a IX. táblázatot.) Ezért meg kellett elégednünk azzal, hogy csak a bérek készpénzben meghatározott részének negyedszázados mozgását rögzítsük. Az előző táblázat alapján meggyőződhetünk arról, hogy így is a konvenciók összegének kb. felét kitevő részről kapunk egyértelmű tájékoztatást. Itt a választott korszakhatárnál lényegesen korábban keltezett néhány adatot is felhasználunk, melyeket Hornyik János köteteiből merítettünk. Ezen néhány adat valamelyest érzékeltetheti, hogy több mint fél évszázad alatt a bérek milyen mértékben nőttek. A negyedszázadon belül a nótárius, a csaplár, a szakácsnő, a háziszolga, a béres, a lovász és a juhászok bérére vonatkozóan rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy a változások tendenciáját, jellegét megnyugtatóan dokumentálni tudjuk. A gyermekmunka díjazása érthetően annyira esetleges, igen nagyban igazodott mindenkor a felfogadott korához is, hogy azon belül nem a gazdasági és pénzügyi viszonyok voltak a meghatározóak. Következtetések levonására így azok nem olyan egyértelműen alkalmasak. Tehát a bérek összegszerű változásának érzékeltetésén túl mód van arra, hogy a kiinduló évhez, 1662-höz viszonyítva érzékeltessük a legfontosabb, egyben legjobban dokumentált foglalkozások esetében a bérek változásának arányát. A nyolc legbővebben dokumentálható munkavállaló bérének ötévenkénti módosulását érzékeltetjük az alábbiakban oly módon, hogy az 1662. évi béreket vesszük 100-nak. Azonban forrásaink hézagosságai miatt ezt az eljárást sem tudjuk maradéktalanul követni. Néhány esetben a jelzett évekből nem maradt ránk adat. Ekkor a hozzá legközelebb álló évek adatait vettük figyelembe. Az utolsó év meghatározásánál nem tartottuk be az Öt 24* 371