Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

hívni a figyelmet arra, hogy ezen szerződéseket nemcsak a mezőgazdasági cselédekkel kötötték meg. Mint látni fogjuk a prédikátorral, az iskolames­terrel, a nótáriussal lényegében éppoly konvenciós szerződést kötöttek, mint a szakáccsal, a béressel vagy a kondással. E konvenciós levelek az esetek többségében csak egy példányban készül­tek el, és a munkaadónál maradtak. Utalnunk kell arra is, hogy a magán felek között létrejött szerződéseket nem mindig rögzítették írásban. Ennek oka részben az írásbeliség korlátozottsága, részben a szóbeli szerződésnek a magyar magánjogban való elismerése volt. 33 A város folyamatosan vezetett számadásai között rögzítette a bérekre kifizetett összegeket. A református egyház pedig a gondnoki számadások között jegyezte fel a prédikátor és az iskolamester díjazását. Minden bizonnyal ezzel a gyakorlattal is magyaráz­ható, hogy a város fizetett alkalmazottai között — legalábbis a nyilvántar­tások során — nem tett különbséget. Az egyik legrégibb ilyen bejegyzés az alábbi módon kezdődik a jelzett év adólajstromában: „anno 1662. Csebe Pál uram fő bíróságában az varos szolgai bériről való szamtartás. Georgius Pontani condutus est ad notariam ..." Majd következik mind a nótárius, mind a többi alkalmazott konvenciójának leírása. Egyben az sem lehetet­len, hogy a város életét irányító gazdag cívisek valóban nem sok különb­séget tettek a fizetett alkalmazottak mint legtöbbször vagyontalanok vagy csaknem vagyontalanok között. Ne feledjük, hogy a nagy mezővárosokban, valamint az egykori szabad királyi városokban még nem is oly régen „jött­ment"-nek tekintették a nem tősgyökeres értelmiségieket is, akiket nagyon nehezen fogadtak be. A kialakult társadalmi értékítélet a hódoltság korá­ban sem lehetett liberálisabb. Az éves szerződéssel rendelkezőkön belül három nagy csoportot különböz­tethetünk meg. Az elsőbe az értelmiséghez tartozókat sorolhatjuk. Ide ve­hetjük a prédikátort, az iskolamestert, valamint a jegyzőt. A másik cso­portba megkülönböztetett bérük, bizonyos szakmai felkészültségük alap­ján a mészárosokat, a csaplárokat, és a szakácsnőket. A harmadik csoportba a cselédeket, szolgákat, pásztorokat sorolhatjuk. Az alábbiakban célszerűnek láttuk az egyes foglalkozási ágaknak meg­felelően a tipikusnak mondható konvenciós szerződéseket külön-külön is ismertetni. A fontosabb variánsokat, ismétlődő eltéréseket is rögzítjük, hogy az összehasonlításokat, utalásokat megkönnyítsük. Ugyancsak indokolt ezen esetekben a kifizetés feljegyzéseit is közölni, mivel ezek is jellemzőek le­hetnek az egyes időszakokra, illetve vidékekre. 33 SÁPI Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig. Bp. 1967. 109—110., ill. 112.

Next

/
Thumbnails
Contents