Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
növelték a város létszámát, a XVII. század végén mégsem indokolt 10 ezer főnél nagyobbra feltételezni a mezőváros lakosságát.6 A civis városokon belül a cselédek, zsellérek, egyáltalán bérből és fizetésből élők számának és arányának megállapítása sem könnyebb mint a lélekszám rögzítése. Mészáros László kimutatása szerint Kecskeméten 1546-ban a török defterek 272 háztartásfő mellett 92 szolgát rögzítettek. Ez a nyilvántartásba vettek kb. egynegyedét jelentette. 27 Majláth Jolán Nagykőrös 1689-es összeírásában 188 adózó teljesen nincstelen, 298 azok száma, akik csak minimális vagyonnal rendelkeznek, így feltétlenül bérmunka vállalására is kényszerültek. A nincstelenek és a törpebirtokkal rendelkező adózók száma 486 volt, az egész város adózóinak csaknem 63%-a. 28 Azonban figyelembe kell vennünk, hogy az 1689-es állapotok távolról sem azonosan a felszabadító háborút megelőző negyed század viszonyaival, ezt az 1686 előtti évekre jellemzőnek nem vehetjük. A kecskeméti adónyilvántartás szerint pl. az 1676-os és az 1688-as vadszám, az egyik legfontosabb adózási alap a következő módon változott. 29 (L. az I. táblázatot.) I. táblázat AZ INGÓ VAGYON ALAKULÁSA 1676—1686 KÖZÖTT Év Adófizetők Vadszám szerinti megoszlás Év száma 0 1—5 6—10 11—50 51—100 101—200 201— 1676 1688 1133 1085 163 342 434 405 128 151 322 167 38 13 30 6 18 1 Tehát a kuruc mozgalmak és a felszabadító háború idején a vadszámmal nem rendelkezők, a legszegényebb adófizetők száma több mint duplájára nőtt. A legkedvezőbbnek túnő évhez viszonyítva arányuk a lakosság 14,38%áról 31,42%-ra emelkedett. Ez az elszegényedésnek rendkívül nagy tömegre történő kiterjedését jelzi. Ugyanakkor katasztrofálisan lecsökkent a 11 vagy annál nagyobb vadszám után adózók, azaz a munkáltatók aránya. Az egy adózóra 1676-ban 21,99 vadszám, 1688-ban csak 8,27 vadszám jutott átlagban Kecskeméten. Az 1688—89-es években a szegénység és a nélkülözés e vidéken korábban még ismeretlen arányokat öltött. így ezen 26 MÉSZÁKOS—HAUSFATTER: A hódoltsági mezővárosok népességének kérdéséhez (1546—1562) k. ny. Bp. 1974. 223—225. A lakosság XVII—XVIII. század fordulóján meglevő számának felbecslését segítheti még IVÁNYOSI-Szabó Tibor: Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcból. In: Bács-Kiskun megye múltjából II. 27 MÉSZÁROS: i. m. 154. 28 MAJLÁTH : i. m. 94—95. L. még e kötet Nagykőrössel foglalkozó feldolgozását. 29 A vadszám, vagy más megfogalmazásban marhaszám az adózási alap egyik sajátos formája a civis városokban.
