Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

a másik oldalon az itteni terheket eltúlzó megállapításokkal szemben az eddig publikált források és feldolgozások e tekintetben nagyobb részt csak esetleges és töredékes anyagot tettek közzé, amelyek az itteni viszonyok illusztrálására feltétlen alkalmasak ugyan, de az egzakt vizsgálódás elvégzésére nem elégségesek. A szórványos közlések a torzítás veszélyét mindenképpen magukban hordják, hisz ott a kísértés, hogy a rendelkezésre álló néhány adatból általánosítsunk. Ezzel szemben joggal hangsúlyozza Wellmann Imre, hogy ,, . . . szórványos, kiragadott adatok helyett (ez kísértett a XIX. század végén dolgozó agrártörténészek jelentős hányadánál) rendszeresen gyűjtött, a természetes összetartozás fonalán összekapcsolódó forrásanyagra épülően, ennek megfelelően valódi belső összefüggésében ..." kell megjelenítenünk agrármúltunk egy-egy darabját,

12 majd hozzáteszi: „Minél több konkrét, a maga helyére illesztett tényanyagra van szükség, minél több alapos és körültekintő részlettanulmányra; nemcsak a kép teljessége: a rekonstrukció biztonsága is megkívánja ezt."

13 Kecskemét török-kori iratanyaga az elmúlt évszázadok során igen súlyos károkat szenvedett. Szerencsére e pusztulásokat túlélte több fontos irategyüttes. A hódoltság bértörténetének felvázolásához 1662-től folyamatosan rendelkezésünkre állanak a város adókönyvei, amelyek viszont az adózók nyilvántartásán túl sok más feljegyzést is tartalmaznak. Emellett a főbírói és a másodbírói számadások a leghasznosabb források a bérek rekonstruálása során. Külön érdemes még szólnunk a kecskeméti református egyház iratairól, amelyből több alkalommal hasznos adatokat tudtunk meríteni.

14 Témánk időbeli behatárolását egyrészt a rendelkezésünkre álló írott emlékek, másrészt a török kiűzésének eseménye határozta meg. Az ár- és bértörténeti földolgozások során a szakirodalom a nagy időközök vizsgálatára törekszik. Ezen gyakorlat jogosultságához aligha férhet kétség, hisz a fő folyamatok csak így rajzolódnak ki pontosan. Ennek ellenére nem tartjuk indokolatlannak e negyedszázad bértörténetének külön történő felvázolását. E viszonylag rövid történelmi szakasz önálló ismertetését részben az indo12 WELMANN Imre : Agrártörténetünk módszereinek kérdéseiről. Agrártörténeti Szemle. 1962. 321. 13 WELMANÎî: i. m. 327. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a múlt században a kiragadott adatközlés nem volt általános. E térség hódoltság kori életének máig mellőzhetetlen dokumentumait tették közkinccsé Hornyik János, Szilády Áron és Szilágyi Sándor. 14 A felhasznált levéltári anyag döntő többsége a Bács-Kiskun megyei Levéltárban található. Kecskemét város Levéltárának iratain belül leggyakrabban az alábbiakat idézzük a későbbiek során : Kecskemét város Tanácsának iratai, Közmunkaösszeírások 1633—1847 (később: K); Kecskemét város Adópénztárának iratai, adólajstromok 1662—1848 (később: A); Kecskemét város Pénztárának iratai, számadási lajstromok 1663—1848 (később: Sz); Kecskemét város számvevőjének (másodbírájának) iratai, számadáskönyvek 1667—1848 (később: sz. k.). Ezen kívül Kecskeméti Református Egyház Levéltára, gondnoki naplók 1680-tól (később: g. n.) szolgáltak forrásul.