Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
Az aranyveretek értékének Év Az aranyveretek és a fontosabb pénznemek számszerű jelzése a fontosabb Év értékének arányára utaló megszövegezések pénznemekben tall. gar. tim. den. 1675 17 aranyra felpénz tall. 2, den, 32 _ 510 hat aranyért 13 tallér — helyi bev. 2,16 — — — 1676 egy arany = kettő tallér — adó 2 — — három arany = 14 Ft 40 den. — adó — — 480 két tízes aranyat in tallér 43 helyi beváltás 2,15 — — — tizenhét aranyra felpénz 2,5 tallér és 60 den. — helyi beváltás 2,16 — — — a császárhoz vitt arany felire fizettünk tallér 9,5 helyi beváltás 4 " 2,15 — — — fel penzze minden aranyra den. 40 — — — 520 1677 aranyat in tallér 2 — adó egy kettős aranyat in tallér 4 — adó 2 2 — egy aranyat 4 Ft és 80 den. — adó — — 480 két tízes aranyat in tallér 44 — helyi pénzváltás 2,2 — — — húsz aranyat in tallér 42,5 — — helyi kölcsön 2,12 — — — lére: „egy arany 13 timony." Horváth ezt az adatot Hornyiktól vette át, aki a következőket idézte az 1672—1673. évi szolgálati könyvből: „Egyszer 3 aranyat cseréltünk 13 timonjával, ment el az aranyon 6 timon. Item egyszer váltottunk 2 aranyat 13 tomonyával. Item egyszer egy aranyat 13 timonyával. Item egyszer egy tallérért 13 timont. Item két tallért 26 timont. Item 7 tallért váltottunk 13 timonyával." A hosszú idézetre ezúttal szövegkritikai szempontból feltétlenül szükségünk van. Hornyik éppen annak illusztrálására másolta ki ezt a felsorolást, hogy bizonyítsa: „A beszámításnál többnyire önkény határozta meg az értéket ..." hisz a szöveg látszólag minden kétséget kizáróan az igazolja, hogy mind az aranyat, mind a tallért 13—13 timonban váltották. Viszont egyéb forrásaink alapján egyértelmű, hogy az ezüst tallér értéke volt 13 timon. Mivel pedig egy arany két ezüst tallérral volt egyenértékű, egy aranyért 26 timont adtak. A látszólagos ellentmondás a megfogalmazás tömörsége, illetve hiányos volta miatt jelentkezik, ami viszont a kortársakat nem zavarhatta. A „ment el a 3 aranyon 6 timon" kitétel is a fenti megállapítást igazolja. Ugyanis az 1672-es 520 dénáros aranyárfolyam Kecskeméten 1673-ra 480 dénárra csökkent, azaz a három aranynál éppen hat timon értékkel. A sajátos fogalmazást és gondolkodásmódot érzékelteti az alábbi bejegyzés is. „Generális summáia a két rendben 57 aranyat, hetivel számlálva a garast teszen..." A „hetivel számlálva" kitétel ezúttal sem a szóbanforgó arany és garas váltási arányát jelzi, hanem a garas és a tallér váltószámát. Mivel az arany és a tallér aránya ekkor még stabil volt, erre nem kellett utalni. A tallér és a garas aránya viszont éppen ekkor módosult, ezért kellett kiemelni, hogy nem 6,5 hanem 7 garast számolnak egy tallérra. 49. „Emiire fizettünk" kifejezés az arany és a tallér közötti 1:2 arány megbomlását jelzi. Az arany értékének, ágiójának növekedését érzékelteti a „felpénz", „fele", „föle" megfogalmazás is, melyet a megszokott fizetési arányhoz hozzászámoltak. A „két arany in dénár 94" a hasonló kitétel ugyancsak azt érzékelteti, hogy a két arany helyett fizetett négy tallérra még 94 dénárt kellett adni.
