Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

fizetőeszközhöz viszonyított arányában, annak hullámzásában hosszabb időt átfogó változást jelen adataink alapján kimutatni nem tudunk. Csak a szabadságharc idejére vonatkozóan fogalmazhatjuk meg egyértelműen, hogy gyakorisága, szerepe feltűnően csökkent, de még ekkor sem tűnt el. A fenti adatok birtokában és a korról szerzett egyéb ismereteink alapján mégis indokoltan tehetünk kísérletet arra, hogy egy-egy általánosítást, illetve összegzést megfogalmazzunk. Az érintett félévszázad lényegében három elég élesen elkülönülő szakaszra oszlik, amely Kecskemét és a Duna—Tisza-köze életében mind politikai és katonai, mind gazdasági és társadalmi téren szinte hónapokban meghatározhatóan kirajzolódik. Az első szakasz a hódoltság utolsó és már távolról sem békés ideje 1686-ig tart. Az ezt követő negyedszázad a törökellenes háborúkat és az abszolutizmus első próbálkozását jelentette az itt élőknek. A harmadik, a legkisebb időköz a függetlenségi harcok sikereit és a súlyos katasztrófákat hozta a civil városnak. E vidék már évszázadok óta rideg állattartásának köszönhette széleskörű gazdasági kapcsolatait és viszonylagos jólétét. A háborúk mindenekelőtt a pásztorkodásból élőket sújtották leginkább, mivel a gulyák mind a legelőkön, mind a piacra hajtás során ki voltak téve a támadásoknak. A dukát forgalma feltehetően szélesebbkörű volt a hódoltság idején a civis városokban, mint az ország más gazdasági tájegységein, mivel állataikat, ha csökkenő értékkel is, de még mindig dukátra és ezüst tallérra tudták átváltani. Azonban a háborúk és a sarcolások révén a tartalékok egyre inkább kimerültek. Ezt mindenekelőtt az adófizetési lajstromok igazolják, melyekben 1688 után arannyal tötérnő fizetést alig rögzítettek. Ugyanezt mondhatjuk el a város számadásairól, mindenekelőtt a kifizetésekről, valamint a tanácsszükségleteit szolgáló vásárlásokról is. A szabadságharc idején az arany forgalma jelentősen mérséklődött. Mindössze néhány adat jelzi, hogy a leggazdagabb cívisek szinte kincsként őrzik egykori gazdagságuk e jelképeit. A feldolgozott időszak nagyobb részben a dukát mennyiségét tekintve is meghatározó volt a pénzforgalomban. Különösen jelentősnek tűnik előfordulása a városi tisztségviselők elszámolása alapján. Ez viszont nem szabad, hogy félrevezessen bennünket. Ezek az elszámolások évenként történtek, tehát a napi forgalmat nem tükrözhetik, így messzenemő következtetés levonására nem alkalmasak. Tekintettel arra, hogy a földesúri és az állami terhek arannyal történő kifizetése az egyre keresettebb valuta hiányában fokozott gondot jelentett, e tisztségviselők nyílván egyértelmű utasítást kaphattak arra, hogy a beszedett aranyat visszafizetések alkalmával ne használják, hanem azt tudatosan gyűjtsék. A jelen keretek nem teszik lehetővé, hogy az arany és a többi értékpénz forgalmának alakulását összehasonlítsuk. Csak utalunk arra, hogy a városi