Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790
nunk. A másik feltűnő vonás : a vételártól függetlenül egyformán határozták meg a bor eladási árát. Azaz: a vételár kialakításában a szállítás, a kínálat és a minőség is közrejátszhatott, míg az eladói árban mindez, főként pedig a minőség nem idézett elő változást. Július végétől november elejéig egyaránt 12 dénárért adtak egy pint bort. Persze valószínű, hogy az igazán minőségi borokat tömegfogyasztásra akkor sem mérték ki, az áru kezelését, a forgalmazás nyilvántartását pedig ez az egyszerűsítés számottevően segítette. Tehát a bor árának alakulására vonatkozó adattömeg sem teszi kényelmessé az ezirányú munkát, bizonyos hibalehetőség itt is fennmarad, de másfajta forrás nincs, ezeknél egyértelműbb adatok nem állanak rendelkezésünkre, és jobb, körültekintőbb feldolgozási módszer még nem ismeretes. A bor árának vizsgálata során némileg eltérünk a gabonaneműeknél alkalmazott eljárástól. Azonban ez az eltérés csak minimális, s csak abban áll, hogy külön vizsgáljuk az 1663—1711 közötti kb. félévszázadnyi időszakot, leválasztva a szabadságharc utáni évtizedektől. Ennek alapvető oka az, hogy az előző esetben szinte állandósult a rossz közbiztonság, és gyakori volt a hadak járása, ami külön-külön is erőteljesen befolyásolta a bor árának alakulását. Még ennél is súlyosabb ok volt az, hogy az előző időszakból lényegesen esetlegesebbek az adatok mint később. 1711 előtti évtizedekből aránytalan eloszlásban az esetek egyharmadában találtunk adatokat, míg a szabadságharc utáni évtizedekből csaknem minden esztendőre vonatkozóan lelhető fel mind az ó-, mind az újborra vonatkozó adat. Az óbor súlyozott átlagára a 15 évből származó feljegyzések alapján 20 dénár volt. Egy pint óbort legkevesebb 15 dénáron árusítottak, míg a legmagasabb ár 35 dénár volt. A legmagasabb érték a legalacsonyabbnak 2,3 szerese volt. Bár ez az arány is igen jelentős, különösen, ha figyelembe vesszük, hog}'' ezen esetben nem a rendkívüli minőség okozta az eltérést. Mégis meg kell állapítanunk, hogy mindegyik gabonaneműnél lényegesen nagyobb szóródás volt tapasztalható mint itt. Érdemes megjegyezni, hogy a legalacsonyabb ár nem véletlenül 1702-ben alakult ki, tehát még egy békésnek mondható időszakban, míg a legmagasabb 1706-ban, amikor a békés és normális termelés feltételei sem voltak biztosítva a hadi események és a kiürítési parancsok miatt. Az újborra utaló 18 adat alapján a súlyozott átlagár 16,6 dénár volt. A szélsőértékek itt valamivel közelebb állnak egymáshoz: a minimális ár 12 dénár volt, míg a maximális 24 dénár, azaz annak kétszerese. A legalacsonyabb árat 1663-ban ,a legmagasabbat 1709-ben rögzítették. Ismételten hangsúlyoznunk kell viszont, hogy az adatok hézagossága miatt a következtetések levonásakor igen óvatosan kell eljárnunk1719—1790-ig terjedő időszak minden esztendejéből van adatunk az óbor