Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Gabonaűrmértékek használata Kecskeméten a XVII—XVIII. században

ÁRPA Év Fertály Véka Az összeg déaárban Egységár Fertály Véka Arányuk 1703 63 7 7 605 120 15 8 12 4 1 500 120 15 8 1704 8 3 755 90 11 8 6 6 544 90 11 8 1705 20 — 4 680 234 30 8 1707 6 1 7 350 960 150 8 9 2 1 530 168 21 8 1711 1 — 224 224 28 8 1717 12 — 2 640 220 35 6,2 1725 18 —• 2 268 126 21 6 1726 18 — 4 536 252 42 6 1728 76 — 15 504 204 34 6 1738 28 — 8 352 298 36 8,2 11 — 1 980 180 30 6 1741 18 — 3 888 216 36 6 14 — 1 764 126 21 6 1742 61 — 12 444 204 34 6 18 — 3 672 204 34 6 1750 17 3 3 150 180 30 6 A fenti adatsorok alapján néhány megállapítást egyértelműen megfogalmazhatunk. A XVIII. század első évtizedeiben általában egy fertályt 8 vékával vettek egyenlőnek a különféle gabonaféleségek mérésénél. Tekintettel arra, hogy semmiféle utalás, külön kiemelés nincs arra vonatkozóan, hogy a régebbi szokásoktól eltérően járnának el, biztosnak látszik, hogy a fertályt a korábbi évtizedekben sem tekintették a kassai köböllel, vagy a pozsonyi mérővel azonosnak, hanem annál nagyobb űrtartalmúnak vették. Ugyancsak feltűnő, hogy 1720 tájától az arány megváltozik, egyre következetesebben 6 vékát számítanak egy fertálynak. Az eltérés okait, a két gabonaűrmérték aránya közötti ingadozásokat, változásokat már részben az eddigi idézetek is sejtetik: a véka vidékenként eltérő nagyságú volt, és a fellendülő árucsere következtében nem lehetett kitérni ezek használata elől sem. A Mindszenten vásárolt árpát „kis" vékával mérték, s ez esetben számítottak egy fertályba 8 vékát. Ezzel a kis vékával szemben válik egyre általánosabbá, gyakoribbá az „itt való öreg véka, amelynek használatára több egyértelmű megfogalmazást találunk.

19 171719. B-KmL. 1509/c. 1719. 38.