Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
emelkedése és a timonnak a kecskeméti pénzforgalomban betöltött súlya között kétségtelenül fellelhető számottevő összefüggés. Sajnos, a Búza János tanulmányban közölt adatok nem terjednek ki az 1682 utáni évekre. Érvelésünk igazolását viszont a következő évek, illetve évtizedek pénztörténeti adatai is alátámasztják. Ugyanis a tallér dénárértékének emelkedése nincs teljesen szinkronban a timon forgalmának görbéjével és a timon relatív értékvesztésének változásával. Igaz ugyan, hogy a tallér és az arany dénárértékének növekedése és részbeni csökkenése megegyezik a tinóm forgalmi grafikonjával, de a timon Kecskeméten 1674 után a pénzforgalomból szinte teljesen eltűnt. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a tallér dénárértéke 260-ról 240-re, az arany dénárértéke pedig 520-ról 480-ra csökkent. A timon gyakorlatilag teljes kiiktatása sem tette lehetővé viszont, hogy a tallér és vele együtt az arany a régi szintjén állapodjon meg. Mindkét városban a 240 dénár értéke vált tartóssá. A kecskeméti adatok 1682 után további meglepő hullámzásokat mutatnak. 1683—85. között a tallér dénárértéke 240-ről 280-ra emelkedett, az arany dénárértéke pedig ezen években 600 dénáron kulminált, és mindkettő 1686-ban a felszabadítás hatására alázuhant. Átmenetileg csaknem az 1666—68-as szintre süllyedt, és csak néhány évvel később emelkedett ismét az 1668-—82-es átlagra. Ez a hullámzás tehát csaknem teljesen független a timon forgalmának helyi alakulásától. Ennek alapján a két pénznem felértékelődését alapvetően más okokban kell keresnünk, mégha Búza érvelését figyelembe is kell vennünk, ő is utal arra, hogy a pénzek értékváltozásait Magyarországon a XVII. sz. második harmadában a világgazdasági hatások is befolyásolták. A Török Birodalom sajátos pénzügyi helyzete, amely a XVII. század végén a felszabadító harcok hatására igen súlyos válságot élt át, messzemenően kihatott a hódoltság területének pénzügyi és gazdasági életére is. Az alábbi táblázataink a kétségtelen hézagosságok ellenére ezt egyértelműen igazolják. (L. XXVI. és a XXVII. táblázatokat.) E szerint tehát a kecskeméti árfolyam viszonylag szorosan követte a budai értékemelkedést. A török árfolyamemelés kihatása egyértelműnek látszik. Hangsúlyoznunk kell tehát azt, hogy a budai értékek nem egyszerűen magasabbak voltak, hanem erőteljesen visszahatottak a hódoltsági terület gyakorlatára. Ezt igazolja továbbá a garas árfolyamában mutatkozó kölcsönhatás is. 1663-ban a helyi forgalomban egy tallérért 6 garast adtak, tehát 26,6 dénár értékben fogadták el. Ugyanabban az évben ,,az tatár csauznak is adtunk belőle tallér 40, az garast negyevei számítván." Tehát már ekkor negyven dénár értékben fogadták el a tatárok, illetve a törökök. Budán valószínűleg ugyancsak ennyiért. A budai árfolyamra egyértelmű ada-