Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
A török kiűzése és a szabadságharc közötti időszakban megszűnt a helyi és az ország többi részén tapasztalható értékkülönbség. Dénárértéke stabilizálódott, bár a forgalma erősen lecsökkent. A harmadik szakaszt a szabadságharc ideje képezi, amikor forgalmára alig találunk utalást. Értékében viszont lényegi változás nem ment végbe. Ekkor gazdasági hatása erősen csökkent. 56. Táblás arany A szakirodalomban nem találkozunk vele. Az 1695-ös adókönyvben találhatunk két rá utaló bejegyzést. „Adott egy táblás aranyat Tall. 2, gr. 5.", majd „Egy táblás aranyat tall. 2, gr. 4". A körmöci, illetve a közönséges arany forgalmi értékében fogadták el. 57. Timon Francia eredetű pénz, mely 1663-ban jött forgalomba a hódoltság területén. Először Rimaszombat környékén vált ismertté. A harmincados szerint, aki mutatót is küldött a kamarának, háromféle timon volt. Az egyik XIV. Lajos, a másik Guillemus francia palatínus nevét viselte. Ezekből 8 ért egy tallért. A harmadik kisebb volt, két polturában fogadták el. Nálunk csak egyetlen formájával találkoztunk. Ez a török néven elterjedt francia, illetve francia mintára vert pénz az 5 sous nevű váltópénzzel azonos. 290 Rohamos gyorsasággal terjedt el az egész Török Birodalom területén, és Magyarországon is kedvelt fizetési eszköz lett. Kecskeméten a timon 1663-ban már tömegesen fordul elő az adófizetés során. Ettől kezdve másfél évtizeden át az egyik legfontosabb váltópénz volt. A hetvenes évek második felében a tömeges forgalom erősen lecsökkent, és egyre ritkábban szerepel az adók kiegyenlítésére. 1683-ban már csak elvétve akadunk nyomára. Az 1685-ös adókönyvben már ilyen kitétel szerepel: „Timon hiján 4 tallér." 1686-ban ismét előfordul néhány esetben „tómon" formában, de ettől kezdve szinte nem akadunk nyomára. Kecskeméten és Nagykőrösön az előző év pénzügyeinek lezárásakor az 1687-es számadáskönyvekben lelhető még fel. 291 A timonnak a helyi forgalomban betöltött szerepét jól érzékelteti a főbírói elszámolásokban a többi pénznemhez viszonyított aránya. 1669-ben a 431 tallérnyi összegből 160 tallérnyi volt a timon, tehát az átadott pénz 290. HORVÁTH Tibor Antal: Régi... 20. old. BUZA János: A tallér és az aranyforint... 84—85. old. 291. Szk 1687., ill. Nszk 1687. 42. old.
