Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

nyilvánvalóan nem veszi le azokról messze nyúló kezét; hogy egyáltalában nem esik a hitszegés bűnébe. És minthogy ezeket a várakat sok emberének vére árán szerezte meg, jogosan bitorolja azt, amit szerencsés hadviseléssel szerzett, tehát nem kívánja és nem is köteles magára vállalni a követelt visszaszolgáltatás kényszerűségét és az abba való beleegyezést. Ezeket mondja a valóságnak megfelelően, de ezt az ügyet a legjobban mégis azokból a hozzájuk méltó levelekből (o) ismerhetjük meg, amelyeket Mátyás és Baj aretes váltottak egymással, és amelyek itt olvashatók. Korvin pedig ily módon ír a töröknek: „Leghatalmasabb uralkodó, fejedelem, kedves barát urunk! Ismeretes leghatalmasabb felségtek előtt, hogy nemrég köztünk fegyverszünet jött létre, és azt teljes jóhiszeműséggel megerősítettük levelek útján. Ezekhez teljesen ragaszkodva ez alatt az idő alatt más tetteket hajtottak végre. Leghatalmasabb felségetek mégis semmibe sem véve a becsületet, ez alatt elfoglaltatta Havasalföldet és a Moldva határvidékén lévő két várat, amelyek jog szerint a mi magyar birodalmunkhoz tartoznak. Ezért reméltük, hogy az adott szó megőrzésével úgy lesz, hogy leghatalmasabb felségtek az említett birodalmat nem fogja zaklatni. Mivel azonban a mi Fényességünknek nem lehet tovább engednie ő fényességének, ezért felhívjuk leghatalmasabb felségeteket, hogy amennyiben szándékoztok a becsületnek eleget tenni, akkor méltóztassatok az alattomban elfoglalt említett két várat visszaszolgáltatni; ha pedig másként lenne, akkor Titeket, Császár úr, ellenségnek tekintünk, és ezt jelen levelünkkel kinyilvánítjuk. A becsületünkről vallott nézetünk mellett ugyanis úgy véljük, hogy az említett országokat a Ti leghatalmasabb felségetektől, a mi fényességünk hamarosan vissza fogja foglalni, és velünk szemben elkövetett jogtalanságért hasonló jutalmat fogtok kapni, amint azt leghatalmasabb felségtek bejei útján szóbelileg is hírül adtuk." Eddig tart Mátyás. Most már nézzük, mit felelt Bajazetes: „Legfényesebb uralkodó és kedves baráturunk! A legkevésbé sem törődünk azokkal a fenyegetésekkel, amelyekkel Fényességetek oly meggondolatlanul fenyeget minket. Kijelentitek nekünk a levelekben, hogy valamiképpen megszegtük az adott szavunkat. Tudjátok meg, hogy inkább választanánk a halált, minthogy az adott szavunkat megszegjük. És ámbár udvari embereink habozása mellett Moldva és Havasalföld országoknak a bekebelezését az említett békével elismertük, de az említett országok kifejezetten ki vannak hagyva: a ti leveleteket, amelyet nagyobb óvatosság kedvéért Fényességeteknek megtekintésre visszaszolgáltatunk. Ebből világosan felismerhetitek, hogy megsértettük-e az adott szavunkat és a fegyverszünetet. Mi ugyanis inkább hittünk a Ti leveleteknek, mint alattvalóink szavainak. Tehát ha Fényességeteknek úgy tetszik magának az adott szónak további megerősítése céljából, csakhogy bebizonyítsuk nektek a barátságunkat, az említett országok elfoglalásától el fogunk állni; de azt a két várost, amelyet nagy erőfeszítéssel és sok hívünknek elvesztése árán már megszereztünk, jelenleg nem kívánjuk viszszaadni, hacsak valami hathatósabb alkalom nem adódik. De megbíztuk az említett várak élére állított kapitányainkat, hogy a megkötött béke tartama alatt Moldvaországnak semmiféle bajt ne okozzanak, hanem az említett várak őrségében szolgáló embereink a saját zsoldjukból éljenek." Ezeket írta Bajazetes, minden esetre szolidabban, mint azt a barbár természet magával hozza, de mégis ravaszul és csalárdul. (o) Ezeket azokból a feljegyzésekből vettük, amelyek Révai koránál sok tekintetben régebbiek, mint az a jellegükből is kitűnik.