Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Forrásközlés
A lakosok nyelve Ez a nyelv az illír dialectus, amely a szlávtól kevésbé különbözik. Egyébként a rácok az atyai nyelvükhöz anynyira ragaszkodnak, hogy bár érintkeznek magyarokkal, ezeknek nyelvét senki sem tanulja meg, legfeljebb az előkelőbbek. Idegeneknek, hacsak nem ismerik az illír nyelvet, kínos velük beszélgetni. Lusta nép Sehol sincs lustább és restebb nép, az igen jó szántóföldeket restségből és tunyaságból szokták kizsarolni. Egykor nemcsak polgáraival tűnt ki Bács, hanem volt egy olyan tiszteletre méltó szenátusa is, amelyet ma káptalannak szokás nevezni. Hajdan a Ezeknek akkora volt a jövedelme, hogy ha a szükség úgy r^övldelme* 15 bÖSégeS kívánta, ötven lovast tudtak küldeni a király táborába, (c) Ma a hírnéven kívül ebből semmi sem maradt fenn. A mezőváros környéke Egyébként nem tudnám eldönteni, hogy a mezővárost litei ml tt szé körülvevő szántóföld szebb-e, vagy termékenyebb. Egyik oldalról ugyanis gabonaföldek övezik, másfelől berkek és kellemes kirándulást nyújtó ligetek, mintha azokat a nyári felüdülés céljából készakarva csinálták volna. A szőlőskertek Vannak vörös gyümölcsű szőlőültetvények is, amelynek bora kellemes italú, de az ereje gyenge. A gyümölcsösök Vegyük hozzá a mezővárossal szomszédos gyümölcsösöket, amelyek nem annyira a gyümölcsök változatossága, mint inkább a jósága miatt ajánlásra méltók. A vízhiány Néha azonban vízhiány van, különösen szárazság idején. Olyankor ugyanis azoknak a mocsaraknak a kiszáradása miatt, amelyeket a Duna lát el bőven vízzel, itt minden száraz ; ha pedig a Duna újra megárad, akkor eléggé elönti a mezővárost. II. BAJA Baja fekvése Baja Bácstól nyári napnyugatra tizenkét mérföldre fekszik nagy területen és nem messzire a Dunától, amely áradásakor közvetlenül mossa. Nagysága A mezőváros nagysága alig különbözik Bácstól, épületei alacsonyak, de a vidék helyzetének megfelelően a mezei életben elég alkalmasak. Itt székel az alispán, egy saját érdeme alapján dicséretre méltó férfi, itt székel a számadó vagy hadbiztos, valamint más nemesek, akik a vidék szokásának megfelelően nem annyira házaik pompájával tűnnek ki, mint inkább dicséretes vendégszeretetükkel. (c) Lásd Ulászló 1498. évi határozatának XX. fejezetét.
