Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Forrásközlés

A föld termékenysége A föld, amint mondottuk, porhanyós, homokos és sötétszürke, itt-ott agyaggal kevert. Terem tehát búzát, őszi búzát, árpát, tönkölyt és ilyenfajta vetéseket, könnyű a megművelése, de nehezebben szelidíthető meg trágya nélkül. Ugyanis keveseknek szokása a szántóföldeket trágyázni, hanem ahogyan csak az eszébe jut, egyszer vagy kétszer megfordítva bevetik. A földek itt mindenütt műveletlenebbek, mint FelsőMagyarországon. A Duna folyó körül a széna igen jól növekszik. Bor elszórtan és bőségesen terem, a színe vörös és nem is kellemetlen ízű, de nem számolható Magyarország nemes gyümölcsei közé. A gyümölcsfajták nem annyira változatosak, mint amilyen jók. Közöttük sok a Paradisiaca Hungarica és azok, amelyeknek névsorát még maguknak a földműveseknek is nehéz megadni. Van egy bizonyos gyümölcsfajta, amelyet a magyarok „Cseralmának" neveznek a héja durvasága és színe miatt. A többi fajtát nem tudtuk kikutatni. Tudniillik a török hódoltság alatt minden feledésbe merült, és nemcsak a különböző gyümölcsök pusztultak ki, hanem azok is, amelyek megmaradtak elvesztették a nevüket. Továbbá nagy bőségben terem a dinnye. Egy éppen hogy művelt földbe ültetik azt, és mégis úgy megerősödik, hogy néhány előkelő embernek (zsíros parasztoknak hívják őket) teli szekerekkel terem. Az a dinnyefaj, amely a legjobban megfelel e vidéknek, a zöld színű görögdinnye. Ezt a németek „vasser melon"-nak (sic!), a magyarok ,,görögdinnyé"-nek (sic!) nevezik. Végül szinte minden egyes évben nagy bőségben terem a perzsa és magyar szilva. VI. §. Az állattenyésztés Mindenféle fajta barom nemcsak létezik itt, hanem bőségben van. Számos ökörcsorda kóborol a hatalmas pusztaságokon, és nem is térnek az övéikhez haza, hanem folyton kint maradnak; ahol éppen meglepte őket az éjszaka, ott pihennek le, és reggel visszatérnek azokra a legelőkre, amelyeket a legközelebbi mezők kínálnak. Ez a táplálékuk télen-nyáron, hacsak a hó el nem takarja. Egyébként vizek közelében a béresek alkalmas helyeken kunyhókat készítenek, ahol az összegyűjtött szénahalommal jászlakban táplálják azokat, ha nem tudnak kimenni. Megtörténik azonban, nem is ritkán, hogy ez a téli takarmányozás sok kárt okoz az állattenyésztésnek, avval, hogy az emberi segítségtől távol vannak, és így a hó könnyen annyira elzárja őket, hogy nem lehet őket megközelíteni, és még kevésbé lehet akár az állatoknak takarmányt, akár a pásztoroknak élelmet odaszállítani. Mutatja ezt az 1727. évi tél, amikor egyes csordákból hatvan, hetven, száz és még több ökör is elpusztult, nem annyira a fagytól, mint az éhségtől, mivel a hótól elzárt utak távoltartották azokat, akik segítséget akartak hozni. A juhaklok és a lóistállók bizony teljesen üresek. Egyébként az itteni ökörfajta nyúlánk, fehér vagy kékesszürke. A tehenek akkorára megnőnek, hogy termetre össze lehet hasonlítani őket az ökrökkel. A lovak inkább karcsúra nőnek, mint nagyra, ámbár lehet találni olyanokat is, amelyek izmosak és a nagyságukkal tűnnek ki. De mivel az emberi tenyésztés szokása szerint állandóan távol vannak a falutól, így az ökrökön kívül a lovak is vadakká lesznek. Valóban az idegenekre és azokra, akiknek közelségéhez nincsenek hozzászokva, vadul rátámadnak, és nagyon nehezen lehet elkülöníteni és megfogni az eladottakat.