Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Előszó

ELŐSZÓ Lassan megszokottá, mi több természetessé válik a történelmünkkel foglalkozók számára a magyar levéltárak azon több évtizedes gyakorlata, hogy az őrizetükben levő legfontosabb forrásokat publikálják, a mindenekelőtt saját forrásbázisukra épülő tanulmányokat közreadják. A Bács-Kiskun megyei Levéltár is felzárkózott ehhez a gyakorlathoz, és az elmúlt tíz év alatt két dokumentumgyűjteményt és négy tanulmánykötetet jelentetett meg. Régtől fogva jogos igény viszont a helytörténettel és a történelemtanítással foglalkozók számára, hogy hozzá tudjanak férni azokhoz a nélkülözhetetlen forrásokhoz is, amelyek egy-egy országos közgyűjtemény féltett kincsei, s annál kevésbé elérhető számukra, mivel idegen nyelven fogalmazták meg azokat. Pedig nemegyszer ezek a hivatalos vagy kortársi feljegyzések azok, amelyek településeink létrejöttéről, életének első évtizedeiről a legelső hiteles forrásként szolgálnak. Érthetően sok évtizeddel korábban megfogalmazódott az az igény, hogy a legalapvetőbb kútfőket szisztematikusan és az indokolt kritikai feldolgozás alapján tegyék közzé. E tekintetben sok kiemelkedő tudományos eredmény látott már napvilágot. Sajnos a különféle korlátok miatt ez a munka még csak a Zsigmond-kori dokumentumok feltárásánál tart. így a tájegységeink újabb kori történetének forrásaihoz várhatóan igen soká fog eljutni. Ennek köszönhető, hogy a helyi kezdeményezések, amelyek érthetően sokkal kisebb tudományos és anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, kénytelenek ellensúlyozni ezt a tempót. Szűkösebb lehetőségeikből adódóan viszont meg kell, hogy elégedjenek egy-egy részeredménnyel, egy-egy kisebb egységet érintő vállalkozással és erőfeszítéssel is. Ennek viszont szükségszerű velejárója az is, hogy az esetlegesség nagyobb teret kap, mint az országos méretű vállalkozások során. A századforduló táján csaknem „divattá" vált, hogy a jelentősebb városok, települések helyi vonatkozású forrásait összegyűjtsék és közreadják. Az akkori és a későbbi évtizedek sajátos értékrendje és a publikálás anyagi korlátai miatt ritkán jutottak túl a hódoltság évszázadain. így a XVIII—XIX. századi dokumentumok nyomtatásban történő megjelentetésére csak elvétve és szűk keretek között került sor. A tanácsi levéltárak ezen az aránytalanságon már sokat javítottak. A mai Bács-Kiskun megyére vonatkozó XVIII. századi források közül is nem egy megjelent. Közülük csak a legfontosabbakat emeljük ki.