Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

századdal ezelőtt. Volt a városban egy, a mai életkorunk mértékénél előrehaladottabb korú férfi, akiről azt állították, hogy 140 éves. És ez nem is volt a szokásos kitalált mese. A felesége száz évnél idősebb volt, a fia hasonlóképpen nyolcvanon túli öreg, ezenkívül minden vele együtt élő társa tanúsította, hogy ez így van. Ez elmondta, hogy volt egy fivére, akit a szomszédok is ismertek, és aki emlékezett a barbároktól megszállt, de még ép városra ; akkor még fennállt a templom és az érsek palotája, a polgárok házai pompásak és egyben tágasak voltak, az utcák pedig kövezettek, és az egész várost egyszerű, de erős fal övezte; végül akkor kezdett romlásnak indulni, amikor a hajdúknak az az említett támadása elpusztította. Ez az oly magas korú férfi erőteljes és önmagához teljesen következetes volt. Naponta eljárogatott mezei munkára, míg ezalatt anyókája igen nagy gondossággal intézte az otthoni teendőket. Ügy éldegéltek együtt, mintha csak a minap esküdtek volna össze, miközben nem ritkán unokák, dédunokák, ükunokák vették körül őket. Ezeknek az embereknek ettől a szokatlan hosszú életkorától megindulva Csáky bíboros az egész nemzetségnek felmentést adott a földesúri adótól. Végül a korától egyre jobban elnehezedve a férfi vakoskodni, a feleség dadogni kezdett; míg erejük kimerülvén későn ugyan, de szép nyugodtan lerótták tartozásukat a természetnek. VIII. § Kalocsa ügyeit Buda elfoglalása után kezdték kijavítani: — Lipót őfelsége az érsekséget felújítja: — annak a törökök elűzése utáni első főpapjai: a Szétséni által épített palota kinézete és kényelmes volta: fekvésének szépsége. így álltak Kalocsa ügyei, amikor végre jobbra fordultak a barbároknak Buda birtoklásából 1686-ban történt kiűzése után. Mert bár erre vette útját a nagyvezír, megtekintve az ő elfoglalt városát, mégsem késlekedett semmit, hanem innen is Belgrádba távozott oltalmat keresve. Az eltávozót a Lotharingiai követte, mivel úgy gondolta, hogy a győzelmet a Duna mindkét partján ki kell használni, és elrendelte, hogy a Dunát Kalocsánál híddal kell összekötni. Wagner (o) ezt mondja: „Kalocsán a Dunán hidat vertek, hogy mindkét részen készen álljanak, ha az ellenség valamit megkísérelne a megosztott hadsereg ellen, és október 13-áig itt időzött a Lotharingiai, míg vezéreinek leveleiből meg nem tudta, hogy minden teljesen biztonságos, és miután Budán a dolgokat rendbe tette, Bécsbe távozott". Miután a keresztények felszabadították Kalocsát és az ellenséget messzebbre vetették vissza, Lipótnak első gondja volt, hogy a több mint másfél századig rab érsekséget visszaállítsa. Voltak ugyan ezalatt is érsekek, akiket a kalocsai névvel illettek, míg a várost istentelen ellenség tartotta megszállva, de azoknak csak a nevük volt meg, nem pedig a szentségek ottani kiszolgáltatásának lehetősége. Erre a méltóságra emelkedett akkor gróf Kollonits Lipót. Utána, amint már előbb mondtuk, Szeleptsényi Pál (x) következett, aki kora felfogásának megfelelően, mindent megtett, amiről úgy vélte, hogy akár az érsekség felújítása, akár a székhelye újból tekintélyessé való tétele érdekében tartozik vele. Mihelyt a császár segítségével kezdte vallási feladatait itt ellátni, gondoskodott arról, hogy legyen itt háza, amely befogadja, amikor kötelességének ellátására idejön. Tehát helyet választott ki az érseki palota számára a város északra eső szélén. (x) Az előzőek szerint Kollonics után Szétsény Pál következett! XLVI. érsek.