Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

visszatérek Rómába. De bármit is fogok tenni, majd értesítelek. Minthogy kedvelsz engem, nagyon kérlek, királyodnak fejezd ki hódolatomat és tiszteletemet, és leginkább Brodericust üdvözöld a nevemben. Carpentoractumban, 1539. július 9-én." így szól a levél, amelynek útmutatása alapján könnyű kitalálni, hogy Ferencnek valami büszke beszéde vagy tette sértette a pápát, és Saddoletus mindkettőt a lélek szabadsága nevében mentette ki a pápánál. Kitérőleg János a követünk volt Rómában, ahol ez ügyek érdekében könnyű volt sérelmet okozni. Most ismerjük meg a másik levelet, amely az előbbinél nem alávalóbb, sem előadásának választékossága, sem jámborsága tekintetében. Ez pedig így szól: „Megkaptam az elmúlt június hónapban Bécsben írt leveledet, amely szeptember elején jutott el hozzám. Ebből megtudtam, ami számomra igen kellemes volt, hogy te jól vagy, és hogy a római császárnál vagy az állam ügyében, és hogy megkaptad az óhajtott hírt egyházaink megerősítéséről. Ez már régen járt teneked, de bizonyos okokból halasztást szenvedett, de végre-valahára a legfőbb főpap megadta. Erről a dologról én is írtam neked levelet, amelyet — úgy vélem — azóta megkaptál, és abból megismerted minden hasznod felett érzett örömömet. Ugyanis ne gondold, igen jó Ferencem, hogy történhet valami számomra kívánatosabb, mint azt hallani, hogy olyan férfiakat választanak ki, és neveznek ki az egyházak kormányzására, akik ezt a nagy terhet egyrészt okosságukkal kormányozni, másrészt bátran megvédeni, és végül vallásosságukkal és jámborságukkal édesíteni is tudják. Akkora hiány van ugyanis az ilyenfajta emberekben, ezekben a kétségbeejtő időkben, hogy azt inkább a mi saját bajunknak, mint a közösség szerencsétlenségének kellene éreznünk. De ezekről majd gondoskodni fog az Isten, akit sokat kérlelni és esdve kérni a mi dolgunk maradt. Hogy mit lehet tenni, mit lehet előkészíteni, hogy ekkora bajokkal szembeszállhassunk, arról még semmit sem tudunk. De hogy visszatérjek a tárgyhoz: én nem kételkedem, hogy a rád ruházott vagy inkább jóváhagyott méltóság egyrészt neked becsületedre fog válni, másrészt a keresztény állam számára is hasznos lesz: nekem pedig, aki téged erősen kedvellek és méltányollak, bizonyára igen örvendetes. Ugyanezen okból a mi Brodericusunknak is szerencsét kívánok, akitől levelet kaptam, amelyben valamit kér; természetesen azt hiszi, hogy én most Rómában vagyok. De én még nem távoztam el az egyházamból, ahol sok okom van az itt tartózkodásra és egyelőre semmi okom sincs arra, hogy máshova menjek. Hogyha Rómában lettem volna, azt egyrészt jeleztem volna nektek, másrészt nem tűrtem volna, hogy veletek szemben valamiféle kötelességemet is elmulasszam. Most távollétemben az, amit tehetek, hogy távolból szeretlek benneteket. Mihelyt a városba fogok utazni, meg fogjátok látni, hogy egész tevékenységem és igyekezetem hasznát készségesen elsősorban a ti rendelkezésetekre bocsátom. A te Johannes Marsopinusod egészen kielégít engem: ugyanis szerfelett szorgalmasan ír nekem a városi (ti. római) dolgokról. Előttem gyakran kifejezi irántad érzett nagy háláját, és nem szűnik meg emlegetni a te irántad tanúsított jóindulatod és kedvességed számos jelét. Ezek nekem magamnak is kedvesek és nagyon kérlek, hogy folytasd is ezeket. A török ügyekről semmi hírem sincs, amit érdemesnek tartanék neked megírni. Te, amennyivel közelebb vagy, annyival jobban tudhatsz mindent. Mi attól félünk (bárcsak tévednénk benne), hogy már majdnem rólunk és a keresztény névről van szó: annyi belső és külső bajban szenvedünk és nem is látunk sehonnan semmiféle megbízható készen álló segítséget: legfeljebb egyedül Istenben van minden segítségünk. De ezekről ennyit. Szerfelett kedves számomra leveledből arról értesülni, hogy némelykor gall borokat kívánsz. Sokkal kellemesebb volna, ha ezekben részesít-