Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

Asztrik az első kalocsai püspök. Erre a méltóságra az 1000. évben emelték, ha Turóczi Lászlót (q) hallgatjuk meg, ha pedig Szörény Sándort (r) akkor 1006-ban, amikor Rómában XIX. János harmadik éve volt pápa: ugyanis már akkor szűnt meg az esztergomi egyház kormányzója lenni. Az ő Magyarországra való érkezéséről Bonfini (s) ezt mondja: „Szent István nevében sok egyházi elöljáró hívta Pannoniába a legtávolibb vidékekről; elsősorban Asztrik, ez a szent életével kiváló férfi érkezett meg a tanítványaival." És kevéssel utána írja: „A király Asztrikot és tanítványait kitüntetően fogadta, és annak a nagy hegynek a lábánál telepítette le, ahol megengedte, hogy Szent Benedek monostorát nagy költséggel felépítsék stb." Sőt azt is megemlíti, hogyan állította fel a kalocsai püspökséget. Azt mondja: „Majd megalapította a kalocsai székesegyházat és annak főpapjául Asztrikot jelölte ki, akiről tudta, hogy kiváló erkölcsű és tudású ember, és őt a főpapi szék elfoglalása után Anasztasiusnak nevezte el." Chartuitius (t) alapján eléggé nyilvánvaló, hogy ez a névváltoztatás vitathatatlan történelmi tény, bár nehéz megállnunk, hogy ne hivatkozzunk azokra a tudósokra, akik ezt a névváltoztatást tagadják. De ki tudná mindezt egyenként felsorolni? Közben Thuróczi László részben Chartuitius, részben Bonfini és azoknak a tanúságában bízva, akik ezeket követik, nem habozik őt az érsekek fejévé tenni. Ezt mondja: „Szent István a kalocsaiak, valamint a bácsiak városába püspököt nevezett ki, de Asztrikot vagy Anastasiust elsőként szentelték fel Rómában valószínűleg ugyanabban az 1000. évben, és a nagy kalocsai püspököt jogosan kell a haza atyjának nevezni. Ö kevéssel később az érseki székbe emelkedvén, tudásával és tiszta életével hasonlóképpen vezette az érsekeink sorát, akik a keresztény világban igen híresek voltak, és nagyon kiérdemelték az állam háláját." Ügy gondolom, hogy háromszori követséget hajtott végre. A legnagyobb fontosságú az a római követség volt. István király természetesen azért küldte a legfőbb főpaphoz, hogy tőle a magyarok számára, akik csak a minap tértek a keresztény hitre, apostoli áldásáért könyörögjön, és megkérje, hogy a nemzetet Szent Péter bárányai közé fogadja be; hogy tegye érsekivé az esztergomi székesegyházat; hogy erősítse meg az István által nemrég felállított püspökségeket; és hogy kegyes kérésekkel kieszközölje a királyi jelvényeket a főpapi áldással együtt, mivel minden hatalom Istentől van, és az ő segítsége nélkül a legnagyobb kezdeményezéseket sem lehet végrehajtani. Már ahogyan (u) Bonfini említi ugyanott a követségnek ezeket a főbb pontjait. E feladatát végrehajtva meghozta a koronát Rómából, és ezt már nem kell tovább vizsgálni. A második követsége az volt, amellyel Gizellát, III. Henrik császár leányát és IV. Henrik nővérét István feleségéül kérte és elnyerte, (v) Ezt a feladatát oly (q) A Hungáriájában, p. 129. (r) Az Archiepiocopum Strigoniensium Nova Series c. művében, p. 1. A könyvecske Nagyszombatban 1717-ben, for. 8. (s) A II. Decasban Lib. I. p. 174. 20. (t) A Szent István élete (Vita S. Stephani) c. művében, amely Thuróczi János krónikájához van csatolva, p. 271. 48. (u) Akik ezt az Asztrik által végrehajtott követséget tagadják, lássák be, hogy mennyire eltúlozták okoskodásaikat. Bizonyos, hogy a kalocsai érsekség elnyerése semmis ; amint az elmondottakból nyilvánvaló. (v) Lásd Bonfinit az idézett helyen, p. 174. 48. és a következő sorok. (x) A függelékek végéhez, a Régi és Űj Magyarország képeihez, amelyek a báró altorjai Apor Péterhez írt három levélből állnak.