Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

kétség merül fel annak a jeles kiváltságlevélnek alapján, amelyet a szent király 1001-ben, uralkodásának második évében adott ki a Szent Márton monostor számára, kiadva Hannoverben 1605-ben Magyarország hajdani királyainak rendeletei között, és amely így kezdődik: Hisszük, és jól tudjuk. Ebben kizárólag egy érsekről van szó; Anasztáziuszt pedig minden más méltóság nélkül említik. Nem helyeselhető Szentiványi Márton atya véleménye sem, aki azt mondja, hogy őt apátként Asztriknak nevezték, érsekként Anasztáziusznak." Ha kedvem lenne Thuróczi, valamint Timon e szavaival vitába szállni, könnyű lenne ellenvéleményeket felhozni, és ezt véleményünk szerint annál inkább meg kell tennünk, minél nehezebb kiásni azoknak a dolgoknak az eredetét, amelyeket rég eltemetett a feledés. De ha ugyanennek az István királynak azt az oklevelét, amellyel a Szent Márton monostort Pannónia szent hegyén egyrészt megalapította, másrészt elsőként adományokkal látta el, Timonnal együtt alaposan átvizsgálja az ember, Anastasius, akiről ugyanott említés történik, 1001-ben tisztán és világosan annak a monostornak valóban az apátja volt, más méltósága egyáltalán nem volt. Kétségtelenül, ha akkor kalocsai érsek lett volna, úgy teljesen felesleges lett volna a jeles oklevélben neki, mint apátnak a megemlítése, pedig ez kétszer is előfordul. Érdekes Szörényi Lászlónak, e tudós férfinak az állítása, aki most, amikor (1) ezeket a dolgokat vizsgálgatjuk, a szirmiumi püspök; szerinte a kalocsai püspökséget folyamatosan érsekséggé tették. Ha ez így van, akkor nem lesz helytálló az, amit Thuróczi László (m) a püspökségeknek és érsekségeknek a 990. évben történt megalapításáról szóló vitairatában a kalocsai püspökről állít, hogy Szent István jóvoltából ezt is az esztergomi érsekkel és más főpapokkal együtt emelték e rangra. Természetesen egybe kell majd vetni a legfőbb főpapnak, II. Szilveszternek Istvánhoz intézett levelét, amelyet Inchofferus közölt, legkiválóbb királyunknak Pannónia szent hegyének monostorával kapcsolatban kiadott oklevelével. Ott ugyanis Asztrikot kalocsai főpapnak nevezik, a királyi oklevélben ellenben csak apátnak. Ezt a méltóságot bizonyára nem hallgatta volna el a király, az egyházi ügyeknek legkiválóbb ismerője, ha az akkor tényleg igaz lett volna. De ezekkel a dolgokkal foglalkoznak mások is, elsősorban azok, akik Szilveszter levele mellett vannak, amelyet Iohannes Lucius (n) már régen joggal vont kétségbe. Tehát Szent István valóban felállíthatta a kalocsai püspökséget, de érseket nem nevezett ki: hiszen az csak a XII. század közepe után kezdett ismeretessé válni, amint azt Otrokocsi jegyzetei alapján (o) Timon (p), az alapos vizsgálat írója teljesen bebizonyította. Azt mondja: „Hogy Szent István utolsó éveiben Magyarországon egyetlen érsek volt, azt Otrokocsi egy 1037. évi iratból vette, amelyben említés történik Dominicus érsekről, királyi kancellárról, és mivel az ő székhelyét nem említik, esz(1) A Vindiciae Syrmienses seu Descriptio Syrmii, una cum Episcopatu c. művében, 53. és a következő oldalakon. A könyvecske Pozsonyban jelent meg 1724-ben 8. ad. for. (m) A Hungária, Compendio data, a 109. és a következő oldalakon. (n) A Notae, ad Marci Maruli, Patritii Spalatensis schediasma, de Patria B. Hyeronimi, quod ad Dalmatiam et Croatiam suam, adtexuit. c. művében, p. 459. b. (o) Otrokocsi Magyarország egyháztörténetének megírásába életének utolsó éveiben fogott bele, és e munkájának helyzetéről minket az iskolánkban 1717-ben személyesen, bőségesen tájékoztatott. Hogy vajon befejezte-e a művét, vagy előbb meghalt, nem tudom megmondani. Szeretném azonban, ha ennek a művelt embernek a művei, ezek a gondosan kidolgozott feljegyzései napfényre kerülnének. (p) Az Imago Novae Hungáriáé c. művében P. II. (rész), Cap. VIII. p. 71. Ennek az igen hasznos könyvnek az első része 1733-ban, a második része pedig 1734-ben került kiadásra Kassán, for. 8.