Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

dékeit. Közülük egyesek, amelyek már régen dőltek le és nincsenek összetörve, kerületükben két ölnyi vastagságot is elértek, és nem egyformán hosszúak voltak, fekete színű, kemény sziklából kerekre kimunkálva. Ha igaz az, amit sokan állítanak, hogy itt a rómaiak oszlopai vagy szobrai álltak, úgy ezt e hatalmas tömegű romtól származó töredékek nem vonják kétségbe; de inkább mondhatnám ezeket annak a templomnak a romjainak, amelyet itt Szent István alapított. Mert ugyanennek a templomnak a romjainál törmelékek látszanak, és világosan mu,tatják, hogy templom oszlopai voltak: hacsak véletlenül a szent király a templom építésére nem a római romokat használta fel." Ezeket mondja, és ezekből a hellyel kapcsolatban kétségtelenül valamiféle következtetést lehet levonni. De hogy még így se legyünk teljesen meggyőzve, hogy azért ezek a szobrok közé tartoztak, amint azt fentebb mondottuk Spartianus alapján, hiszen ilyen fajta hatalmas szobrokat az egész római világon mindenütt állítottak. Miért mondjuk ezt? Mivel Magyarországon más helyeken is ásnak ki ilyenféle oszlopnak a töredékeit, (h) III. §. Bármiképpen legyen is, a legtöbben úgy vélik, hogy Kalocsa nemcsak fejlett, hanem Szent Istvántól az érsekségi székhely révén híressé is tett város volt. Ezért nem habozik Bonfini (i) érseki városnak nevezni. „Coletia pedig érseki város, és kiváló érseke szokott lenni." És bizonyára azok között a püspökségek között volt, amelyeket a legkiválóbb király a XI. század kezdetén alapított, azt mondják, hogy a sors csodálatos gondoskodása folytán ez röviddel utána érsekséggé emelkedett. Ezt a nagyjelentőségű alkalmat Ludovicus Thomassinustól (k) ismertük meg. Azt mondja: „Sebastianusnak, aki egy ideig az esztergomi érsekség első szabályos érseke volt, miután a szemevilágát elvesztette, a kalocsai püspök volt az utóda, így rendelkezett a pápa. Majd ismét a pápa rendeletére, amikor három évvel később Sebastianus a látását visszanyerte, és a vaksága 'megszűnt, a régi székébe visszakerült, és a kalocsai érsek is visszatért előző püspökségébe az érseki köpennyel, amellyel felruházták. Könnyen kitalálhatjuk, hogy ebből az alkalomból történt, hogy a kalocsai egyház érseki várossá emelkedett." És csakugyan vannak vele egyetértő írók, akik erről a dologról írtak, mint Inchoffer, Szentiványi és Thuróczi László, akik közül ez utóbbi azt mondja, hogy az egész Magyarország a legnyomatékosabb kéréssel kívánta a pápától, hogy ne vegye el az érseki köpenyt a haza és az egyház háláját méltán kiérdemelt férfitől, sőt inkább emelje Asztrikot érsekké, különösen azért, mivel Erdélynek nemrég történt idecsatolása folytán akkora az ország kiterjedése, hogy az legalább két érseket követel. IV. §. Ezt mondja így elég határozottan, mivel nem előzmények nélkül szól. Ezt az egész dolgot nem ok nélkül vonja kétségbe Timon. Azt mondja: „Hogy vajon ez az Asztrik vagy Anasztáziusz volt-e valaha is kalocsai érsek, arról komoly (h) Ez Pesten történt, amikor Szeleczky szabad báró házának alapjait rakta le. (U A most idézett helyen. (Is.) De Veteri Novaque Ecclesiae Disciplina, Tom. I. Lib. I. Cap. LXV. n. 6.