Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

vénycikk szavai, (b) Ettől az időtől kezdve a határai lassanként Összeszorultak, és elvesztette azt az egész vidéket, amely a folyón túl az övé volt, és neki alig három mérföld széles területe maradt a folyó és a kunok között. Ez elég hosszú, ugyanis Dömsöd falutól egészen Bajáig tizenkét mérföldnyire nyúlik el: mivel azonban a Dunával szomszédos, az igen sűrű árvizek folytán gyakran még azt is elveszti, ami az övé. így azután, bár a talaja feketés, kövér és mindenféle magot egyetlen szántás után, trágyázás nélkül megterem, termékenységének meglévő hírnevét a folyó károkozása folytán olyankor is elveszíti, amikor a legjobb termés ígérkezik. Ez történt az 1730. esztendőben, de máskor is számos esetben, (c) Buján nőtt a vetés a szántóföldeken, és gazdag aratás reményét sugallta a földművesnek, amikor hirtelen a folyóval szomszédos és mély fekvésű földeket annyira elborították, hogy köröskörül még a búzakalászok sem emelkedtek ki, és minden egyebet részben iszap tett tönkre, részben a vetés gyökereit kimosva az örvény nyelt el. Mivel ugyanis a Duna szemközti partja az egész szakaszon magasabb és erős, a solti ellenben mélyebb fekvésű, így az onnan visszaverődött víz az innenső partra tört, és nagy és tömeges károkat okoz. És nemcsak a vetést pusztítja el ez a csapás, hanem a kaszálókat és a folyóparti erdőket is. Természetesen a vetés nem tud a megszokott módon növekedni, amikor vagy gyökerestül kitépik, vagy a rátörő víz tömege a földre fekteti, nehezen fog újból felállni. Ugyanúgy ritkák itt az erdők, kivéve a szigetek füzeseit és égerfáit, amelyek a Duna széleit borítják. Ezenkívül az áradások ilyen károkozásaikor előfordul, hogy a Dunától távolabb eső vidék is vizenyőssé válik, és szélesen elterülő állóvizek öntik el, különösen a solti partvidéken. Ezt a magyarok Sárköznek (sic!), azaz sárral körülfogottnak nevezik, és emberi művelésre nemigen alkalmas. Ámde hatalmas tömegű vízi madarat tart el, de disznók számára is alkalmas, amelyek az elfogyasztott nádgyökerektől nagyra nőnek, és könnyen híznak meg. Azt is mondták, hogy olykor négyszáz fontra is megnőnek. Egyébként ebből lehet következtetni, hogy a járás jelentős részét általában igen rossznak tartják, és hogy az vagy semmiféle, vagy csak sovány termést hoz. Amerre ez a vidék szántható, kedvező időjárás esetén olyan búzát hoz, amely valamenynyi között a legkiválóbb, és amelyet a budai és pesti molnárok többre értékelnek, mint a többi járásét. A szőlő számára sem rossz ez a vidék, amelyen azt termesztik is. Bőségesen hoz ugyanis bort, de az sem nem nemes, sem el nem ,tartható. Tehát alig fizeti vissza a befektetett munkát, mivel a bor nem tud beérni. Emiatt van, hogy e vidék lakosai kevesebbet foglalkoznak szőlőműveléssel. Mindenesetre a solti járásban a kiterjedéséhez képest kevesebb a mezőváros és a falu: és azok is rendszerint csak a folyó szomszédságában vannak. A többi része hatalmas pusztaságok, amelyek a barmoknak alkalmasabbak, mint az embereknek. Különös dicsőséget szerzett vele az ősi kalocsai érsekség. Ez az, ami mindjárt látható lesz. (b) Miksa III. rendeletének LH. cikkelye. És azután ugyanezek a vármegyék teljesen egyesítve maradtak. Lásd Lipót 1659-ben kelt rendeletének LXXVI. cikkelyét. (c) Sokkal szörnyűbb volt az az árvíz, amely mostani 1736-os esztendőben június hónapban sújtotta nemcsak Németország jelentékeny részét, hanem főleg a mi Magyarországunknak a Dunával szomszédos és alacsony fekvésű területét. Ugyanis egyrészt elvitte a bőségesen learatott vetést és a halomba gyűjtött szénát, másrészt az egész vidéket, amelyre rátört, haszontalan homokkal borította be: nem is szólva az emberben, állatban, házakban és erdőkben okozott károkról, valamint a keresztülkasul lerombolt és kikezdett töltésekről és partokról.