Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Szemelvények

ievéltára és ítélőszéke. A Pusztaszer vendégfogadó híres itt. Egyébként található itt egy nagy tiszti szállás; nagy marhatenyésztés. (Postahivatal, katolikus templom, birka-, marha- és lótenyésztés.) 222. old. Halas, magyar mezőváros és főhely a Kiskunságban Solt határán Kiskőröstől dél-délkeletre 3 mérföldre. Ezen a vidéken sok homokdomb található, amelyeket itt buckának szoktak nevezni. 253—255. old. Jászok és kunok, harcias népek, akik a régi időkben a tatárokkal, a görögökkel és a magyarokkal hosszú háborúkat viseltek. Először a régebbi időkben nyerték el azt a jogot, hogy Magyarországon három különböző helyen letelepedjenek. Az országban Jászság és Kunság néven ismertek. Az, amit a legismertebb írók ezekről az emberekről mondanak, a következő: A jászok, akik a nevüket vagy a szláv jazyk (a nyelv) szóból, vagy a lövésben való jártasságuk miatt a magyar jáz (íjász) szóból származtatják, feltehetően már Salamon uralkodása alatt, azután pedig 1086-ban támadást merészeltek intézni Magyarország ellen: és amikor nagy zsákmánnyal megrakottan újból hazafelé akartak vonulni, László király minden oldalról körülzáratta őket, és megígérte, hogy szabadon bocsátja őket, ha felveszik a krisztusi hitet, ök ezt az ajánlatot örömmel elfogadták, és lakóhelyül megkapták a Hatvan melletti nagy területet. Legfontosabb helységeik: Árokszállás, Fényszaru, Szentgyörgy, Mihálytelek, Jászberény, Apáti. Amikor II. István a görög császárral háborúba bonyolódott, segítségül hívta azokat a visszamaradt kun népeket, amelyek a görögökkel harcoltak, de 1121-ben nagy vereséget szenvedtek. A háború befejeztével II. István király ezeket az országba hozta, és 1124-ben lakóhelyül kijelölte nekik az ország egyik legjobb vidékét a Tiszán túl. Ezen az őslakosok nagyon felháborodtak, és ezekkel a népekkel nem valami különös békességben éltek. Ezt a vidéket nevezik Nagykunságnak, és a legnevezetesebb helyeket így hívják: Kunhelység, Madaras, Kolbászszeg, Karcagújszállás. Ezeknek a kun népeknek a maradéka végül IV. Béla alatt jött Magyarországra 40 ezres létszámban, amikor a tatárok keményen elnyomták őket; és miután rászánták magukat, hogy a bálványimádást teljesen elhagyják, és rokonaikkal együtt megkeresztelkednek, Kecskemét mellett kaptak lakóhelyet, amelyet Kiskunságnak neveznek. A legkiválóbb helységek ezek: Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás. Amit még ezekről a népekről meg kell jegyezni, az a következő: 1. hogy I. László király tanította őket a krisztusi igazságra; 2. hogy IV. Béla a kun királyi címet felvette, és 1248 óta a címerüket a címerpajzsán viselte. Ez egy koronás és támadásra felágaskodott oroszlánt ábrázol kék mezőben, amelyik fölött egy csillag, alatt pedig a növekvő hold látható. II. Mátyás 1608-ban pozsonyi koronázásakor emlékérmeket osztogattatott, amelyen ez a címer és az összes többi világosan látható, így viselik a magyar királyok. Ennek lenyomata megvan a császári- és királyi hivatalos értesítőben, valamint von Palm kanonok úrnak a címertanában is. Koronázáskor ezt a kun címert éppen úgy, mint a többit zászlón szokták vinni. Erzsébet királyné, a szerencsétlen IV. László anyja kun nő volt, és V. István, IV. Béla fia volt a férje. Ez a kapcsolat is, de főleg egyes királyoknak a kun nőszemélyekkel való szoros viszonya az ország szempontjából káros következményekkel járt. Ezeket a népeket bizonyos székekre osztották szét, és a királyi helytartónak vagy nádornak vannak alávetve. Szarvasmarha- és lótenyésztésük gazdaggá teszi őket. A földjükön semmiféle gyümölcs sem terem olyan jól, mint a dinnye. Egy különös itallal élnek, amelyet bozának neveznek, és kölesléből

64 és vízből készítik. A tűzifa hiánya kényszeríti őket, hogy olyan tüzelőanyagot használjanak, amelyik ugyan nem sokban különbözik a holland tőzegtől, de amelyet marhatrágyából és szalmából gyúrnak össze. A régi időkben megvolt a maguk