Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez
Windisch müvéből vett szemelvényünk érdekes összehasonlításra ad alkalmat elsősorban a Compendiummal. Még világosabban kitűnik, hogy milyen szegényes a Compendiumnak a Kiskunság településeire vonatkozó része. Ott Halas még csak mint megemlítendő helység szerepel, Windischnél pedig kiemelt helyet foglal el. 22 Mindez feltehetően Kollár hibája, aki Bél vonatkozó kéziratát nem ismerte, és ezért Oláh Miklós bizonytalan tudására támaszkodott a kiskunsági résznél. Egyébként Windisch elsőként beszélt arról, hogy Kunszentmiklós „egykor megerősített helység volt (ehedem ein fester Ort war)". Ez a megállapítása valószínűleg onnan származott, hogy összetévesztette Törökszentmiklóssal, amint erre rámutatott Illyés Bálint Kiskunsági krónikájában. 23 Windisch „megerősített helységéből" Bolyó János kunszentmiklósi krónikás 1798-ban egész legendát költött a soha nem létezett kunszentmiklósi várról. így azután Windisch tévedése Vályi lexikonában már „földvár" formájában jelent meg, Szepesházy-Thiele művében „sánc" lett belőle, és még Horváth Péternél is megtaláljuk a kunszentmiklósi „földből emelt erődítményt". Ugyancsak német nyelven indult meg a lexikonirodalom is. KORABINSZKY JÁNOS MÁTYÁS 24 szerkesztő, térképész, könyvkereskedő anyagi csőddel, szegénységgel küszködve is összeállította és kiadta 1786-ban Magyarország földrajzi viszonyait, történetét és termelését tartalmazó lexikonját, és elkészítette Magyarország atlaszát is. A Széchényi Ferenc költségén kiadott nagy munka betűrendben adja a helységek ismertetését, és alapvető adatokat tartalmaz a helyi ipari üzemekre, kézműiparra vonatkozólag is. A bevezetőben általánosságban is szól Magyarországról. Innen tudhatjuk meg, hogy II. József korában hazánk vármegyék helyett 10 kerületre volt felosztva. A Jászkunság ekkor a pesti kerülethez tartozott. Tekintve, hogy a könyv a ritkaságok közé tartozik, és német nyelvű, nem lesz érdektelen, ha a szemelvényekben betűrendben közöljük a Kiskunsággal kapcsolatos cikkek fordítását. A Kecskemétről szóló cikket is felvettük szemelvényünkbe. Mindez módot nyújt arra, hogy majd összehasonlítsuk a magyar nyelven nyomdokaiba lépő utódjának, Vályi Andrásnak ugyanezen helységekről írt megállapításaival. Korabinszky lexikonában a Felső-Kiskunság települései közül csak Kunszentmiklós és Lacháza szerepel a betűrend szerinti helyén. Szabadszállásról csak a betűrendes névmutatóban (Erster Register) szól. Fülöpszállás pedig csak a Szállás címszó alatt felsorolt négy helység között szerepel. Az Alsó-Kiskunságban Halast méltánytalanul szegényesen tárgyalja, holott az 1773-as hivatalos összeírás a Kiskunság nyolc helysége közül egyedül Halasnál tünteti fel az oppidum (mezőváros) minősítést, a többi hetet csak pagus (falu) szóval illeti. 25 Érdekes Korabinszkynak „a jászok és kunok" címszó alatt közölt ismeretei. A szakirodalomban először itt találjuk közölve a kun Miatyánk teljes szövegét. A magyarnyelvűség igényének fokozódása arra ösztönözte a hivatalos adminisztrációt, hogy felkérje VÁLYI K. ANDRÁS 26 „Pesti Universitásbéli Profeszszort", hogy magyar nyelven állítsa össze Magyarország helységeinek lexikonát. A választás azért esett Vályi professzorra, mert a Helytartótanácsnak tudomására jutott, hogy a professzor fordítja „Korabinszky Mátyás Ürlekszikonnyát". A minta tehát Korabinszky műve volt. A munkához Korabinszkyval ellentétben Vályi hivatalos támogatást is kapott. Az összeállított és minden vármegyének
