Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Bevezetés a fordításhoz

ból már csak annyi állapítható meg, hogy a nemzetiségi helyzet nem változott meg. Magyarok csak elenyésző számban akadtak az egyes falvakban a román lakosság között, és magyar többségű helységet, mint pl. Sáros-Magyar-Berkesz, alig találni e vidéken. Természetes, hogy egy ilyen nemzetiséginek tekinthető területen a falvak elnevezésének jelentős része román eredetű. A nép száján keletkezett, eredeti román elnevezést azonban a románul nem tudó magyar közigazgatás sok esetben eltorzította, vagy legalábbis a vélt kiejtésnek megfelelően írta le. Ilyenek pl. Gaura, Groppa, Sztezser vagy Zsugasztra. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy más falvaknál a románokat megelőző szláv lakosok nyelvének emléke tükröződik a falu nevében, mint pl. Csernefalva, Kozla vagy Szelnicze. Maga Bél Mátyás sem tudott románul, amint azt a falvak nevének vagy ,,a hegyeken" kifejezés román megfelelőjének helyesírása is tanúsítja. A fentebb említett helynévtárak szerkesztői sem ismerték a román nyelvet, pedig közülük Gámán Zsigmond erdélyi ember volt. így azután meglehetősen nehéz volt — csakis a századunk elején megjelent vármegyei monográfiáknak köszönhető — azonosítanunk a Bélnél feltüntetett falvak nevét. Pl. Bélnél található Varjú falu. Ezt régebben Varalyúnak hívták. Ezt érthette félre Bél. Ebből azonban a XIX. századi helynévtárakban Váraly—Várallya—Váralja, majd a millennium környékén Kőváralja lett. A XIX. század végén a millenniumi hazafias felbuzdulás különben is sok falu idegen nevét megváltoztatta, pl. Garbonácz (Karbonácz) elnevezése a gyógyfürdője miatt Szolnokfüred lett. Viszonylag könnyebb volt megtalálni az egyezést, ha csak az idegen név lefordításával magyarosítottak, mint pl. Magurából Nagyhegy, Ploppisból Nyárfás vagy Pojniczából Kismező lett. Bél Mátyás elnevezéseit éppen a kutatók kedvéért mindenütt megőriztük az eredeti helyesírásban. Ahol a XIX. századi falunév lényeges eltérést mutat, ott az azonosítás kedvéért azt jegyzetben feltüntettük, és rámutattunk az elnevezésben bekövetkezett jelentős változásokra. Igyekeztünk a vidék falvainak nevét a ma is létező helységgel és annak mai, román elnevezésével azonosítani. Nem akarván azonban a jegyzetek számát feleslegesen szaporítani, ezt a falu neve után „ma" megjelöléssel zárójelben közöltük. Az egyeztetés fáradságos munkájához Coriolan Suciu Dicfionar istoric al localitàfilor din Transilvania (t. I—II. Bucuresti 1967—68.) c. műve nyújtott pótolhatatlan segítséget. Szólnunk kell az eredeti Bél Mátyás-kézirat másolójáról, Gyurikovits Györgyről is. Igaz, a kézirat első felének kiadásakor már megemlékeztünk róla, de egyes megállapításaink kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak. Először is helyesbítenünk kell születésének évszámát, amely 1783 helyett 1780. július 12. Thewrewk József Magyarok születésnapjai c. műve indította el a téves 1783-as születési adatot, s ezt több későbbi életrajzíró is átvette. Gyurikovits a Trencsén megyei Ivánóczon született. Sok mindennel foglalkozott ifjúkorában, volt pl. gazdatiszt is, míg végül jogi pályára lépett, és 1823-ban már a pozsonyi törvényszék ülnöke lett. Az 1820-as évek országgyűlésein többször képviselte Pozsony városát. Rendkívül vonzódott a tudományokhoz, és igen gazdag könyvtárral rendelkezett. Nem riadt vissza attól sem, hogy a saját céljaira kiadatlan kéziratokat másoljon le. Ennek köszönhető többek között ez a Jászkunságról és Kővárvidékéről szóló kéziratmásolat is. Bízunk benne, hogy sikerül megtalálnunk azt a kéziratmásolatot is, amely Bács-Bodrog vármegye leírását tartalmazza. Ezt Bél 1735-ben állította össze, és Gyurikovits 1847-ben kiegészítette. Tudományos érdemeinél fogva 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Szélütésben halt meg 68 éves korában, 1848. július 25-én.

42