Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: A kővári kerület története - Bevezetés a fordításhoz
közepéig. 16 Nevezetes képviselője a családnak Drágfi János, aki 1507-ben bárói címet kapott, majd 1520-ban országbíró lett. Ö volt az, aki 1526-ban Mohácsnál „leoldott sarkantyúval — annak jeléül, hogy a zászlónak nem szabad hátrálnia — ezer vasba öltözött harcos élén vitte az ország zászlaját s elesett a csatában". 17 Báró Mednyánszky Alajos közölte a Tudományos Gyűjteményben „Drágffy Jánosnak 1526. eszt-ben Mohácsi Táborból költ utolsó rendelését", amelyben Drágfi ezt írja: „András fiamnak hagyom Kővárát minden vidékestül". 18 A birtok később másik fia, Gáspár birtokába került. Ennek colymai Báthory Annától született György fia azonban „nevendék korában minden maradék nélkül meghalálozott". 19 így 1555-ben a Drágfi család kihalt. Drágfi Gáspár özvegyét Homonnai Drugeth Antal feleségül vette, és így megszerezte magának Kővárt. Homonnai Drugeth Antal nevéhez fűződik a vár egyetlen dicstelen szereplése. Falai között a Homonnaiak részére hamis pénzt gyártott egy szebeni származású ötvös, bizonyos Miklós mester. Az ügyben benne volt az egész Homonnai család. Homonnai Gábor jeszenői várában gondoskodott a török elől odamenekített, főleg egyházi ékszerek beolvasztásáról, hogy a pénzveréshez folyamatosan legyen anyag. Végül Bécs utasítására Miklós mestert 1551-ben letartóztatták, és ő 1552 elején •— kivégzésének közeledtét látva — töredelmes vallomást tett. 20 Erdély határát védelmezve Kővár gyakran cserélt gazdát, mert a Habsburgok megpróbálták uralmukat kiterjeszteni Erdélyre is. Miksa király tábornoka, Schwendi Lázár 1565-ben elfoglalta, de Bebek György már 1567-ben visszavette János Zsigmond részére. 21 Az ostromot Istvánffy teljes részletességgel tárgyalja, s ekkor írja le a vár szerkezetét is. Erre a részre hivatkozik Bél Mátyás is, amikor a vár beosztásáról szól. A vár tehát újból az erdélyi fejedelmek, közelebbről a Báthoryak birtokában volt, amikor Báthory Zsigmond szerencsétlen házasságát kötötte Mária Krisztierna Habsburg főhercegnővel 22 1 5 9 5-ben. A fejedelem azonban három nappal az esküvő előtt „azt a végzetes felfedezést tette, hogy — nem férfi s nincs asszonyra szüksége. Az ifjú fejedelemné beletörődött szánalmas és egyszersmind nevetséges helyzetébe, s nem mint feleség, hanem mint nővér akart férje mellett maradni". 23 Férje azonban nem tűrte maga mellett, ezért Mária Krisztierna önkéntes rabságba vonult Kővár falai közé. Később férjétől elválva, mint a halli zárda fejedelemnője fejezte be életét 1621-ben. 24 1598-ban ide hozták Gyulafehérvárról az összeesküvés miatt elfogott Jósika Istvánt, majd innen vitték Szatmárra lefejezni. Basta erdélyi pusztítása idején (1601—1604) a király kezére került. Amikor pedig az erdélyiek ellenállása fokozódott, Basta seregével együtt ide szorult vissza. 1605-ben azután Bocskai hajdúi újból visszafoglalták. 1607-ben más várakkal együtt végleg fejedelmi vár lett. Országgyűlési végzés folytán ugyanis a többi zászlósúri szabad területtel együtt a kővári báróság is megszűnt, s így koronajószág lett. 1614-ben Dóczy András szatmári főkapitány újból megszerezte a királynak az Erdélyt védő várak jelentős részét, köztük Kővárt is. A szultán azonban igen erélyesen figyelmeztette a királyt, hogy e várak, köztük Kővár elvétele az 1606-ban kötött zsitvatoroki béke felbontását jelentené, mert Erdélyből a szultán „csak egy kis kövecskét és egy maroknyi port sem enged". 25 A szultán erélyes fellépése következtében Bethlen Gábor 1615-ben egyezmény útján Kővárt viszszaszerezte. Mindez mutatja a vár komoly jelentőségét.
