Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - BÁRTH JÁNOS—BÁRTHNÉ BERHIDAI ÁGNES Fejezetek a kalocsai tanítóképző történetéből

zös tanulása. A növendékek minden munkanap reggelén fél nyolckor misén vettek részt az akkor még álló plébániatemplomban az elemi főtanoda tanulóival együtt. Itt kitűnő alkalmuk nyílt a népénekek gyakorlására. Vásárés ünnepnapokon 9 órakor a főszékesegyházi misén kellett közösen megjelenniük. Vasárnaponként a tanítójelöltek ellátogattak a vasárnapi ismétlő iskolába, abból a célból, hogy ott ismerkedjenek az ismétlő iskola szellemével, és elsajátítsák az elemi hittanítás módszereit. A tanítóképzősök számára reggel, este, étkezéseiken elengedhetetlen volt a közös és nyilvános imádkozás. A diákság részt vett minden jelentősebb egyházi ünnepen, lelkigyakorlaton, ájtatosságon. Nagyon jellemző ebből a szempontból az az igazgatói rendelkezés, amelyet az 1865. február 7-én tartott tanítói értekezlet jegyzőkönyvében olvashatunk: ,,a farsang három utolsó napján a szentségimádásban a tanítójelöltek s az elemi főtanodai ifjúság az eddig szokott időben és módon fog részt venni."

48 Farsangkor tehát, amikor az ország minden táján álruhába öltözött, maskarázott és teljes erejéből mulatozott a nép, a tanítójelöltek szentségimádáson vettek részt. Ez a szigorúság a vallásos nevelésen túl a korabeli erkölcsi nevelés céljait is szolgálta. A növendékek rendszeresen gyóntak, áldoztak. Ha önszántukból elhanyagolták volna e kötelességüket, negyedévenként egyszer megadott időben kötelező volt számukra a gyónás és az áldozás. A tanítóképző elöljárói és tanárai nagy gondot fordítottak a növendékek erkölcsi nevelésére. A tanítói értekezleteken rendszerint szóba került a tanulók viselkedése, magatartása. Meglepő, hogy a tanárok mennyire jól ismerték neveltjeiket. Sokszor hosszasan elemezték egy-egy diák viselt dolgait, képességeit, tanulmányi előmenetelét. Némelyik értekezleten számos diák ügye szóba került, pl. olyan alkalmakkor, amikor ösztöndíjra kellett javasolni növendékeket. Komolyabb kihágást, büntetendő cselekedetet ritkán követtek el a képzősök. Szigorú nevelésük közepette erre ritkán volt módjuk. Több tanítói értekezlet jegyzőkönyvében is olvashatunk a képzőbeli fegyelemmel kapcsolatos kihágásokat. A szigorú rendszabályokra jellemző, hogy 1867 táján a diákok szabad idejükben nem járhattak sétálni az érsekkertbe. 1867. április 10-én a tanítói értekezlet felháborodva vette jegyzőkönyvbe, hogy az érseki műkertész egy érsekkerti „pajkosság" elkövetésével méltatlanul tanítóképzősöket vádolt, holott a képzősök nem járnak az érsekkertbe. Ebből az alkalomból az igazgató újra megerősítette a tilalmat.

49 Mivel kevés volt a nyilvánosságra került csínytevések száma, a leleplezett rossztevők fölöttébb nagy publicitást és szigorú megrovást kaptak. Jellem48 VKM. TDGy. 74. 19. 49 VKM. TDGy. 74. 1. 12.