Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

dósít, hogy a tanítás mindenütt a legnagyobb rendben folyt. A kortárs pedagógusok tudják, hogy a tanári szobákban állandóan működtek a rádiók, és az óraközi szünetek izgatott hangulatban teltek. Sok ezer — szocialista rendünk iránt elkötelezett — pedagógus véleményével egyezett annak a kecskeméti tanárnőnek a njilatkozata, aki a megyei lapban a következőket írta: „Élesen elítéljük azokat az embereket, akik ezeknek a terrorrisztikus cselekményeknek előidézői voltak." A helyenként beálló kényszer tanítási szünet a legtöbb esetben a felzaklatott közvélemény hatására következett be, és néhány napnál szinte sehol sem volt hosszabb. A pedagógusok többségének magatartása is megmaradt a szocializmus igenlése mellett. Természetesen ebben az értelmiségi rétegben is „voltak, akik nem értették meg a politikailag kettészakadt világ bonyolult törvényeit, akik megijedtek a nehézségektői és . . . 1956-ban megzavarodtak".

74 A gyors konszolidációt, de a közhangulatot is tükrözte az a kecskeméti pedagógusgjaílés, amit 1956. november 27-én tartottak. Az itt részt vevők által megfogalmazott állásfoglalás szerint megőrzik a szocialista forradalom eddigi vívmányait megvédik az iskolák államosítását és a lelkiismereti szabadságot. Kimondták, hgy a pedagógusok továbbra sem akarnak elzárkózni az iskolán kívüli munkától, de nem végeznek „meggyőződésükkel és népük érdekeivel ellentétes feladatokat".

75 Ugyancsak ezekben a napokban történt, hogy a pedagógusok néhány tankönyvet — részben öntevékenyen, részben a helyi szervek inspirációjára — kivontak a forgalomból. Kecskeméten a történelemtanárok több osztályban tankönyv nélkül tanítottak.

76 A politikai—eszmei zűrzavar azonban nem csitult el egyszerre. Még 1957 első hónapjaiban is olvashatunk olyan panaszokat, melyek szerint „az ellenforradalmi erők nemcsak a felnőttek egy részét mételyezték meg, megmérgezik a tanulóifjúság lelkét is". Alsómonostoron például egy fiút társai a mély vizesárokba löktek, mert nem jelentkezett hitoktatásra.

77 Hasonló jelenségre utal Kiss Gyula művelődésügyi miniszterhelyettes előadása amelyet 1957 márciusában tartott Kecskeméten. Ebben — elemezve az oktatásügy múltbeli és jelenlegi gondjait, feladatait — megállapítja: „Tény az, hogy Kecskeméten is különböző röpcédulák, falragaszok terjesztésében iskolák is részt vettek."

78 A konszolidáció és a rendezett munka azonban 1957 tavaszára minde74 MOLNÁR, 1907. 250. p. 75 Petőfi Népe, 1950. nov. 28. 3. p. 70 Uo.: nov. 17. 1. p. 77 Uo.: 1957. febr. 21. :>,. p. 78 Petőfi Népe, 1957. márc. 12. 2. p.