Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
OKTATÁSPOLITIKA - UDVARHELYI ISTVÁN Körzetesítés a kiskőrösi járásban
számítanunk, amíg a tanyai településeknek az a része megszűnik, aminek megszűnésével egyenlőre nem számolhatunk. A feltevés kiindulópontja az volt, hogy akkor —1960 és 1964 között —• évente 3—4%-a szűnt meg a tanyáknak. A becsült kettőből azóta másfél évtized telt el. Erdei Ferenc a magyar tanyai élet kiváló ismerője, eltávozott közülünk, a tanyakérdés azonban, amelyet oly annyira szívén viselt, változatlanul megoldásra váró feladat maradt. A tanyarendszert nem lehet vizsgálni gazdasági alapjainak és körülményeinek megértése nélkül. A tanyán lakás, mint életforma, kényszerű jellegű. Termelési szempontból pedig, vagy az állattartás, vagy pedig a kertgazdálkodás az emberek létalapja. Strukturális szempontból viszont nagy jelentőségű változások történtek. Egyrészt a tanyarendszer egyre jobban összefonódott a nagyüzemi gazdálkodással. Hiszen többnyire úgy élnek, mint apró szigetecskék a nagy tábláktól körülvéve. Abban is változott a kérdés jellege, hogy a tanyarendszerbe is behatolt az ipari elem, s alaposan megváltozott a népesség összetétele. A közlekedési hálózat fejlődése, a motorizálódás következtében megnövekedett a külterületeken lakó ember mozgékonysága, és megszűnőben van a nagymértékű helyhezkötöttsége. A külterületi ember az ipari centrumok felé tódul. Megyénk a felszabadulás előtt szinte nem rendelkezett iparral. Jelenleg az iparban foglalkoztatottak száma meghaladja a 70 ezer főt. A második és harmadik ötéves tervben csupán megyénkben 31 ezerrel növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. Az iparban foglalkoztatottak 20%-a taпуш él. A Homokhátság tanyáinak negyede az iparban dolgozik. Az iparitanyai elemnek mint új szociális alakulatnak a megjelenését egy másik körülmény elősegítette. Az iparosodó agrár városok (Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas) körül egy laza külterületi gyűrű alakul ki. Lakóinak egy része a tanyai gazdálkodásnak részint hátat fordító, részint annak gazdasági előnyeit fenntartani akaró családokból tevődik össze. A család fele — rendszerint az idősebbek — háztáji gazdálkodással foglalkoznak, a többiek: a férfiak, a fiatalok motoron, busszal, kerékpárral a városba járnak dolgozni. Ettől eltérő azoknak a helyzete és további sorsa, akik a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek körzetében élnek, mert a tanya a szövetkezeti gazdálkodás szerves részének tekinthető. Az egész Homokhátság területének negyedén folyik szakszövetkezeti gazdálkodás, és ennek 10%-án művelik közösen a földet. Itt a tanyák fennmaradása még jó negyedszázadig várható. Megyénkben 1949-ben a lakosság 41,8%-a 1960-ban 36%-a 1972-ben