Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

Dolgozatomban a teljesség igénye nélkül iskolánk életéről ejtek szót, azon belül is kiemelt szerepet szánok a bunyevác—horvát nyelv ápolásának, iskolai oktatásának. Az anyanyelvi oktatás ugyanis egy ország nemzetiségi politikájának talán legérzékenyebb mérőeszköze. A felszabadulás előtti időszakról, az elemi iskoláról szólva, mivel egyházi kerület iskolájáról van szó, a katolikus népoktatás helyzetére általában is kitérek, elsősorban a kalocsai Érseki Levéltárban található Canonica Visitátiók alapján. Mivel az érsekség határait több ízben megváltoztatták, elkerülhetetlen, hogy ne tegyek említést az egyházmegyén, országhatáron túl fekvő, de valamikor az érsekséghez tartozó helységekről. így a bunyevácok történetének mintegy 300 évét tekintjük át, azokét, akik a hercegovinai Buna folyó környékéről jöttek Bácskába és nevüket is abból származtatják. Az ma már közismert, hogy a bunyevácok a ,,sto" dialektus ,,i"-ző nyelvjárását beszélik és latin betűkkel írnak. 1920-ban ők így nyilatkoztak a ,,Neven"-ben: ,,Mi magunk sem tudjuk szerbek vagyunk-e, vagy horvátok. Nyelv szerint közelebb állunk a szerbekhez, vallás szerint pedig a horvátokhoz: a délszláv, mint közös név éppen jókor jelentkezett."

1 Nem keveset tudunk tehát róluk, de korántsem elégségeset. Foghíjasok az ismereteink, kevesek a róluk szóló tudományos munkák. Azok a konkrét vizsgálódások, amelyet a csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatásáról folytattam — úgy vélem — hozzájárulhatnak e hiányok részleges törlesztéséhez, csakúgy mint lenini nemzetiségi politikánk feladatainak megfogalmazásához. Ebben a reményben bocsátom az olvasó rendelkezésére e vizsgálódások rövid summázatát. A Magyar Népköztársaságban élő nemzetiségiek szövetségeinek becslései alapján körülbelül 220 ezer német, 100—100 ezer szlovák, illetve délszláv és 25 ezer román nemzetiségű lakos él Magyarországon. A Magyar Népköztársaság az 1848—1849-es tanulságok és az 1919-es példa alapján az 1949-es alkotmányban ós annak —a szocializmus építése jelen időszakát tükröző — 1972-es változatában rögzíti a nemzetiségek jogait. A közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény is kiemeli a hazánkban élő nem magyar ajkú lakosság jogait. A Magyarországon élő horvát, szerb, szlovén nemzetiség helyzetéről, az anyanyelvi kultúra fontosságáról szólva sokszor idézzük Marxot: ,,A nyelv maga ugyanúgy terméke egy közösségnek, mint ahogy más tekintetben ő maga a közösség létezése". Hasonlóképpen Vuk Karadzic jelmondatát is: „Ügy írj, ahogyan beszélsz és úgy olvasd, ahogy le van írva". 1 Milivoje V. Knezevic: O Bunjevcima, Subotica, 1927. 11. o.