Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez
A polgári korszak „értékelő" irodalmának döntő része a magyarosításhoz az „egységes nemzet", a „magyar szupremácia" hamis ideológiájából kiindulva az elnemzetlenítés törekvését tagadva, jelentékteleníteni igyekezett a nyelvmagyarosítás negatív hatását, s a törvényeket szükséges továbblépésnek igyekezett beállítani. A népiskolai nyelvmagyarosítás vizsgálatában a második világháború után, de különösen az utolsó másfél évtizedben a marxista kutatások megszaporodtak. Nemcsak az országos elemzésekre gondolunk, hanem a nemzetiségi lakosságú megyék viszonyainak vizsgálatára is. így Zala, Vas és Baranya megye népiskoláiban folyt nyelvmagyarosítási törekvéseket dolgozták fel. Valamennyi kutatás azt támasztja alá, amelyet Bács-Bodrog vármegyei tanfelügyelőség fondjának feltárása során igyekeztünk bemutatni. A népiskolai nyelvtanítást és általában a nemzetiségi nyelven tanító iskolák ügyeit a korszak idevágó törvényei rendkívül súlyos helyzetbe hozták. Azonban az a kép, amelyet általánosságban megrajzolnak, egy fontos dologról megfeledkezve nem bizonyult eléggé árny altnak. A törvénykezés, kétségkívül arra törekedett, hogy népeket korlátozzon nyelve használatában, s ezzel „kinyitva ütőerét lassú halálra szánja". Arról azonban nagy hiba lenne megfeledkezni vizsgálatunk során, — s ezt kívántam dolgozatommal bizonyítani —, hogy a különböző népcsoportok, nyelvek ellenállása milyen szintű, milyen eredményes volt. Lebecsülnénk a nyelv mint megtartó erő jelentőségét, ha szem elől tévesztjük e kutatói szempont fontosságát. A ma folyó etnológiai küzdelemben nem lett kisebb jelentősége a nyelvnek, mint nemzetiségmegtartó erőnek, de emellett mint a különböző népek, nemzetiségek kapcsolatának fontos tényezője is napirenden maradt. A dualizmus kori Magyarország nemzetiségei a különböző feltételeikre támaszkodva, a népiskolában folyó nyelvi magyarosítás ellen, mint látható volt, hosszú ideig igen eredményesen harcoltak. Ez a siker magának a nyelvnek az erejében is rejlett. Továbbá abban is, hogy figyelemre méltó lehetőségeket biztosítottak a nemzetiségi törvények, az egyházi-felekezeti iskolák belső önkormányzatai, sőt a jelentkező különböző nemzetiségi mozgalmak is. A tanítóság, amelynek döntő része egyébként sem tudott magyarul, az „uralkodó nyelv" megvalósítását sikeresen elhárította. Meg kell állapítanunk azt is, hogy pl. a németség, a horvátság és rutének részéről nem jelentkezett olyan határozottan az ellenállás, mint például a szerb nemzetiségi iskolákban. A kétnyelvűség mint megvalósítható lehetőség azonban az ő részükről is gj^akran felmerült. A szülők küzdöttek a leghatározottabban az anyanyelv megtartásáért. Igen szemléltetően fejezte ki ezt a bácskeresztúri rutén községi elemi iskola államosításakor a görögkatolikus egyházközségnek a szülők
