Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez
egyaránt elégséges. A tanítók mind a három nyelvet bírták, de nem annyira, hogy itt eredmény várható a következő években. 78 Csak magyar kisdedóvó felállításától várt távlatokban eredményt. Az 1879. XVIII. tc. végrehajtásának vizsgálata során, 79 a tanfelügyelő mind erőteljesebben kezdte azon nézetét hangsúlyozni, hogy magyar óvodai előképzés nélkül nem várható az elemi iskolában a nyelvtanításban eredményesség. Valójában ez a legreakciósabb fellépés az anyanyelv ellen, az államnyelv hatékonyságának érdekében. A kor leghaladóbb nemzetiségi politikusainak egyik fo követelése az óvodák anyanyelvi tanításának mindenáron való megőrzése volt. 80 Kula német—magyar tannyelvű iskolájában képesített tanítók működtek. Mindkét nyelvet azonban csak igen gyengén képesek tanítani. Az 1900. évi teljes tanfelügyelői látogatás több száz jegyzőkönyve bizonyítja, hogy bár a német iskolákban a szerb tannyelvű iskoláknál lényegesen nagyobb sikerrel folyt a nyelvi magyarosítás, de ezeknél is óriási akadályai voltak e törekvésnek. Megtörtek egyrészt azon az objektív helyzeten, hogy a német nemzetiségi tanítók nagy része sem tudott olyan szinten magyarul, hogy a siker jegyében lehetett volna e nacionalista tartalmú iskolaprogramot megvalósítani. A másik igen figyelemreméltó objektív tényező iskolán kívüli helyzetre utal. A szülők olyan korban tanultak, amelyben a népiskolai tanítás még szinte kizárólag anyanyelven folyt, és így a gyermekek otthon semmiféle nyelvi támogatásra nemigen számíthattak. A tanfelüg3 T előnek a közigazgatási bizottsághoz készített félévi jelentése éppen a német tannyelvű, illetve vegyes német—magyar tannyelvű iskolákkal kapcsolatban tartalmaz ma is megdöbbentően fontos és értékes utalásokat. 1900-ban Gráf Nikáz a Ferenc József-rend lovagja, Bács-Bodrog vármegyei királyi tanfelügyelő a következőket írta: ,,. . . két évtizeddel a törvény után újra megállapíthatom, hogy a nyelvi előrehaladás egész megyénkben mérsékelt, amelynek már többször megírt okai ma is változatlanok. Német tannyelvű iskoláinkban, bár tiszteletre méltó megértés és támogató igyekvés tapasztalható, úgy egyházszékeink, mint tanító társulataink és egyes tagok részéről, de a nyelvi tudás a legtöbb tanító részéről, szinte egyenlő a gyermekekével . . . tanítóink tanfolyam elvégzése után alig mutatnak fel említésre méltó eredményt, s hol magyar tannyelvűvé való átszervezést a politikai község szorgalmazta, az eredmények még szomorúbbnak mondhatók, mert a növendékek hasonlatosak azokhoz, akik nem hallanak, hisz alig értenek valamit s a közműveltség 78 Uo. A tanfelügyelő jelentése az 1879. évi XVIII. te. végrehajtásáról. Káty. 1899. V. 27. 79 Uo. 80 Kemény G. Gábor—Mandic Marin: Mocsáry és Sárevics. Istrazivanja 7. Filozofski Fakultét u Novom Sadu Institut za Istoriju. Novi-Sad, 1979. 354. p.
